Ruby:

Gyönyörű reggelnek nézünk elébe, süt a nap, és a langyos szellő fúj be a nyitott ablakon. Szeretem az őszt, olyan elgondolkodtató, és a maga módján kedves. Nem tudom, miért vagyok még az ágyban, nem szeretek lustálkodni, most mégis jól esik, hogy nem rohanok sehová… De most már, tényleg ideje lesz felkelni. Már fél hét van, még hét előtt meg kell reggeliznem, ha el akarom kerülni Pottert, és bandáját…

***

Fél nyolc… Azt hiszem, ideje lesz kivernem az ágyból a többieket… De mi van, ha már ébren vannak, és öltöznek? Nem akarom, hogy a folyosón járkálók leselkedjenek… Az lesz a legjobb, ha kopogok…

- Szabad! – hallom Kelly hangját, mire benyitok. Már mindenki talpon volt, csak Emma nem, legjobb barátnőm ugyanis, tudvalevőleg nehezen ébred…

***

Már mindenki más az órára igyekezett, mi pedig az ebédlő felé vettük az irányt. Nekem nem volt első órám, fekete hajú barátnőmnek ellenben igen.

- Emma, már nem lesz időd, inkább menj órára…

- Lily! Éhes vagyok! Így is egyfolytában megjegyzéseket tesztek rám, hogy túl sovány vagyok… Kérlek! – nézett rám könyörgő szemekkel, amikből azt olvastam ki, hogy Ha nem jössz el velem, és nem várod ki, amíg megreggelizek, akkor megsértődöm!

- Jó, menjünk… - egyeztem bele a dologba. Nem kellett volna… Potter és a másik kettő, meg Remus ott ültek az asztalunknál, és kótyagosan lapátolták a kaját… Ilyen állapotban nem sok vizet zavarnának, mert nem jutnak annyi lélekjelenléthez, hogy a közelembe kerüljenek. Ám, Emma Black, az én drága barátnőm, ragaszkodik hozzá, hogy a bátyjával reggelizhessen…

Egyébként nem is értem őket, mármint, Emma kilenc hónappal fiatalabb Blacknél, és így pont egy osztályba kerültek. Olyanok is lehetnének, mint az ikrek, csak mégse azok…

Jaj, ne! Ismét rossz helyre ült le… Nem akarok, nem akarok, nem akarok Potter mellé ülni! De kénytelen vagyok… Ó, ne! Észrevett!

- Á, Evans! Felkészültél már a randira?

- Nem randizom veled, Fafej!

- Evans, új becenevet találtál ki Ágasnak? – vigyorgott Black.

- Te is fog be, Buksi! – morogtam rá, mire mindenki nevetni kezdett. Remus azonban kijavított:

- Lily, Sirius nem Buksi, hanem Tapmancs! James pedig Ágas, és nem Fafej, a szó szoros értelmében legalábbis nem… - most rajtam volt a nevetés sora, Potter pedig dühösen fújt egyet, és felállt az asztaltól. Jelezte csatlósainak, hogy menniük kell, szegény Patkányláb vagy micsoda még be se fejezte a reggelijét, mégis úgy rohant Fafej után, mintha a szerelme lenne.

Remus azonban nem adta jelét annak, hogy távozni készülne… Neki sincs órája, hiszen nem vette fel a jóslástant, mint a többiek. Emma eközben befejezte a reggelit, és csak intett egyet, hogy ő megy, mert el fog késni.  Ezt még én is megjósoltam volna neki, nem kell hozzá az a dilis nő… Valami Antabill Trelawney a neve… Gondolataimból Remus zökkentett ki.

- Nem megyünk ki a parkba?

- De, mehetünk. – Mennyivel másabb ez a fiú, mint a másik három! Nem értem, miért hiszi mindenki azt, hogy Potterék a legjobb pasik a világon, mikor ott van mellettük Remus… Már félre ne értsem magam, nem tetszik, vagy ilyesmi, de vak, és ostoba nem vagyok! Szóval, nyugodt szívvel megmondhatom, hogy ő is van olyan helyes, mint a Buksiék, és még okos, és illedelmes is…

- Köszönöm! – mosolygott rám, én meg legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Hogy lehet az, hogy ezeket hangosan mondtam ki?! Jól van, le kell szoknom a magammal való beszélgetésről, mert nem tesz jót az idegeimnek…

- Bocsi, nem akartam hangosan mondani…

- Semmi baj, de érdekes véleményed van, azt meg kell hagyni! – vigyorodott el.

- Miért barátkozol ilyenekkel? Nincs jobb, vagy mi? – bukott ki belőlem.

- Nem ismered őket eléggé, igazából nagyon kedvesek…

- Nem hiszek a fülemnek! Van olyan épeszű ember, aki Pottert kedvesnek mondja?!

- Lily, szerintem ne legyél ilyen Jamesszel, nem érdemli meg az ellenségeskedésedet!

- Persze, az a Potter még egy Sárvérű ellenszenvét sem érdemli! – hallottam magam mögött Piton hangját. Egyre csak az-az egy szó cseng a fülemben… Régen olyan jó barátok voltunk, most miért ilyen velem? Sárvérű…sárvérű…sárvérű… Neeee!

- Piton! Ne hívd így! Téged se félvérez le senki! – állt ki mellettem Remus.

- A szádra se vedd a nevem, te szörnyszülött! – Hogy mi?! Ezt meg honnan szedte? Látom, hogy a mellettem álló fiú megremeg, és mintha sápadtabb is lenne…

- Nicsak! Itt van Pipogyusz Herceg! Felséged óhajt egy gatyamentesítést?

- Vagy csak egy hajmosást? – Befutott a két jómadár is… De Piton legalább elmenekült, biztos félti a gatyáját, vagy inkább a tetveit…

- Hú, Evans, ezt jól megmondtad! – Na ne! Már megint hangosan gondolkodtam! És ami még rosszabb: Potter megdicsért!

- Randizol velem?

- Kopj le, Fafej!

***

Az egész napom így telt: „- Randizunk? – Nem!”… Történt azonban egy szokatlan dolog is, inkább különleges, de akkor is szokatlan: Emma szerelmes… Egy osztálytársunkba, a neve Matt Lightning, ő az egyetlen griffendéles, hetedéves fiú, persze csak a Tekergőkön kívül.

Na, beszéljünk rólam: este nyolc óra van, és már teljesen kivagyok! Egész nap tanultam, és Potter huszonhétszer hívott randira! Huszonhétszer!

- Micsoda nap! Nem volt elég, hogy rengeteget kellett tanulnunk, még Potter is engem boldogított… - panaszoltam legjobb barátnőmnek, aki nem bizonyult a legmegértőbb társaságnak. Szerinte ugyanis, James Potter a világ legmenőbb pasija. Ezt a gondolatát pillanatokon belül szóvá is fogja tenni, mint mindig…

- Ne bosszankodj ezen! Inkább örülj, hogy a suli legjobb pasija odavan érted! – Na mit mondtam? Miért nem foglalkozik inkább Mattel?!

- Én nem örülök! Sőt, ha legközelebb randira hív, akkor… akkor…

- Na, mi is lesz akkor? – nézett rám vigyorogva. Nem ismer még eléggé!

- Le fogom koptatni!

- Az nem fog sikerülni! – Nem hisz nekem, pedig simán le tudom vakarni magamról ezt a felfújt hólyagot! Csak eddig még nem voltam kegyetlen…

- Fogadjunk? – kérdeztem, egy tőlem távol álló hangon. Barátnőm értetlenül nézett rám, de azért kezet nyújtott. Elfogadtam. Tudtam, hogy nem érti, miről beszéltem, és, hogy mivel szándékozom elérni a Potter-mentes életet, de nem mondom el magamtól. Előbb, vagy utóbb megkérdezi, hiszen nagyon kíváncsi természettel áldotta meg a Teremtő…

- És mi a terved? – Én megmondtam… Elmeséljem neki, vagy előbb húzzam egy kicsit? Nehéz döntés… Lily! Ne legyél ilyen, Emma a legjobb barátnőd!... Jaj, már önmagammal vitatkozom, ez nem normális! Inkább elmondom neki, mert úgyse hagyna nekem nyugtot…

- Mindenek előtt miben fogadunk? – kérdeztem komolyan.

- Ha én győzök, azaz nem tudod levakarni Jamest, akkor összejössz Siriusszal egy hónapra, minimum. Ha te győzöl, akkor én jövök össze Jamesszel egy hónapra!

- Rendben! Akkor áll a fogadás!

- Mi a terved? – ismételte, mintha azt hinné, hogy megfeledkeztem róla.

- Összejövök Potterrel! – jelentettem be nemes egyszerűséggel.

- MICSODA?!

- És aztán, elérem, hogy megutáljon. Az összes idegesítő női dolgot elkövetem majd, hogy a végén egyszerűen undorodjon tőlem!

- És mennyi időt kérsz?

- A randin összejövünk, és onnantól számolva 10 nap. Áll az alku?

- Áll az alku! Lily Evans, te egy szemétláda vagy!

- Tudom…