Ruby:

A nyári nap tüzesen sütött a roxforti parkra. Májusi nagy meleg uralkodott a területen. Forró napsütés, a levegő nem moccant, minden olyan fülledt volt. Az idő délután négy körül járhatott. A diákok már javában készültek, az ötödévesek az RBF, a hetedévesek a RAVASZ, a többi évfolyamon lévők pedig az év végi vizsgákra. A jó időre való tekintettel mindenki kivonult a parkba. A lányok körbeülték a tavat, lábukat belelógatták a jó, hideg vízbe, és úgy tanultak, míg mások a fák árnyékát keresték. Mindenki belemélyedt a tanulni valóba, hisz’ volt belőle bőven, és már csak pár nap a vizsgákig! Ez alól az általános tanulás alól csak két diák volt kivétel.

Ők nem is a parkban ücsörögtek, hanem a griffendéles klubhelységben, azon belül is a fiúk hálókörletében, hogy egész pontosan megmondjuk: abban a szobában, amelyben Sirius Black is lakott, azon az ágyon, ahol Sirius Black aludni szokott.

Ez a két ember egy lány és egy fiú volt, mindketten griffendélesek, hatodévesek. A lány meglehetősen magas volt, karcsú, telt idomokkal rendelkezett. Hosszú, barna haja szépen keretezte csinos arcát, frufruja alól pedig világított a két kék szeme. Őt tartották az iskola egyik legszebb lányának. Azonban nem csak gyönyörű volt, hanem okos is: a Roxfort egyik él tanulója. Igazán kedves, jólelkű teremtés, aki ismerte, mind szerette, nem csoda hát, hogy Sirius Black belehabarodott.

Igen, sikerült valakinek elcsavarnia ennek a nagy lókötőnek is a fejét, már egy egész éve, sőt, már annál is régebben. Sirius Black, hiába volt jóképű, sportos és minden leányzó álma, őt nagyon sokáig nem is érdekelték a lányok. Csak a barátaival lógott, benne volt minden csínyben. Meg persze kviddicsezett. Aztán jött ez a lány, nevezetesen Selma Pole, aki teljesen felforgatta az életét. Fel se tűnt neki a lány, amíg egyszer össze nem ütköztek a folyosón, és onnantól nem volt megállás. Valami elindult benne. Utána, ha meglátta őt valahol, azonnal kalimpálni kezdett a szíve, a gyomra öklömnyire zsugorodott, és úgy érezte, forog vele a világ. Mikor megkérdezte legjobb barátját, James Pottert, tán’ beteg-e, ő elárulta neki: igen, nagyon is. És ennek a betegségnek a neve: szerelem. Kérdezte: mi a gyógyír erre, mire a válasz: viszonzás vagy felejtés. Sirius kipróbálta először az elsőt: a legközelebbi roxmortsi hétvégén elhívta a lányt, mire ő boldogan igent mondott. Neki már régen tetszett Sirius, és rettentő boldog volt, hogy érzelmei talán viszonzásra lelnek.

A nagy napon minden tökéletesen ment, megállapodtak, hogy mindenképpen megismétlik még. Egymásnak tett ígéretüknek eleget is tettek, Sirius néhány napon belül elhívta egy esti sétára, melyet egy újabb, és még újabb követett. Majd egy romantikus esti vacsorával zárták le az „udvarlási időszakot”, hogy egy újabb valamibe kóstoljanak bele együtt: a párkapcsolatba. Az óta a nap óta ők az iskola álompárja, és mindenki azon a véleményen van, hogy két ilyen jó kinézetű ember még szép, hogy egymásra találtak.

Annyira jól megértették egymást, hogy soha egy hangos szót, egy élesebb megjegyzést nem lehetett hallani közöttük. Egészen néhány héttel ezelőttig. Hosszú, békésen eltöltött hónapok óta a párnak most problémája akadt. Persze a viták épp csak pár percig tartottak, utána kibékültek, és újra nyugalom és boldogság ereszkedett rájuk. De mégis: ha még ők se tudnak meglenni viták nélkül, akkor ez kinek menne? – tehetik fel a jogos kérdést a roxforti diákok.

De térjünk vissza eme meleg, májusi délutánunkhoz, a besötétített, fülledt szobához, melynek egyik ágyán a két fiatal feküdt szerelmesen egymáshoz bújva.

Lágy csókok követték egymást, finom érintések, s Sirius ujjai új kalandot kerestek eddig ismeretlen vidékeken. Először csak Selma hátát simogatta kedvesen, majd a hasát, végül a keze feljebb vándorolt, hogy utána bekússzon a lány blúza alá, majd a melltartó kapcsával kezdjen bíbelődni. Ezen a ponton Selma megszakította a csókot, hogy hangot adjon nemtetszésének:

- Sirius, kérlek! – mondta csöndesen, bár idegesen, és felült.

- De most miért? – mondta a teljesen lelombozott fiú.

- Ismered az álláspontomat ebben a témában. Már párszor átrágtuk magunk rajta.

- Igen, és te is ismered az enyémet. Én szeretnék egy kicsit többet. Érted! – lett egyre idegesebb Sirius.

- Tudod, hogy én mennyire félek ettől az egésztől… - hajtotta le fejét Selma.

Most már Sirius végképp kijött a sodrából. Már hetek óta vitatkoznak ezen, és már halálosan unja, hogy mindig csak ezt hallja: „Tudod, mennyire félek…”. Ha nem próbálja ki, örökre félni fog tőle. Őt magát pedig hajtja a kíváncsiság, az új élmény lehetősége, a férfiösztön, és mindenképpen át akarna már esni rajta. Nem akar Selmára várni, hogy végre úgy gondolja, hogy már nem fél. Válasszon hát!

- Válassz, mi a fontosabb! Én, vagy a félelmed! Mondd meg most azonnal, mit akarsz: ha kellek neked, lefekszel velem! Viszont ha nem teszed, elhagylak!

- Hogy kérhetsz ilyet tőlem? – fakadt ki mindezek hallatán a lány. – Ez gusztustalan! Hogy várhatod el tőlem, hogy válasszak?

- Nagyon egyszerűen. Elfogyott a türelmem, nem tudok tovább várni rád. Mondd, hogy mit akarsz!

- Nos… - kelt fel az ágyról Selma, elrendezte az öltözetét, és elindult az ajtó felé -… azt hiszem, nekünk innentől semmi közünk egymáshoz! – mondta haragosan, és úgy bevágta maga után az ajtót, hogy majd’ kiesett a keretéből.

Sirius elképedten bámult utána. Nem ezt akarta elérni. Egyáltalán nem ezt. Azt hitte, ha majd döntés elé állítja a lányt, az mindenképpen őt választja. Meg se fordult a fejében, hogy esetleg nem. Most már fogalma se volt, hogy mit tegyen. Azt se értette, hogy ez a téma miért olyan nagy dolog. Hiszen ez csak szex, nincs is mitől tartani! Ez… ez olyan természetes dolog, nem? Hogyha egy lány és egy fiú szeretik egymást, teljesen normális, ha megteszik, ugye? Ettől mit kell úgy félni?

Amint beért a szobájába, Selma levetette magát az ágyra, és zokogott. Nem értette, hogy miért kell ezzel mindent elrontani. Miért nem lehet megérteni, hogy ő ezt nem akarja, miért? Miért kell erőltetni? És miért kell őt döntés elé állítani? Hiszen szeretik egymást, ahogy ezt már nagyon sokszor megvallották a másiknak. És egy ilyen gyerekes dolog miatt most véget kell vetni mindennek? Ő nem akarta, hogy vége legyen, hiszen már elsős kora óta odavan a vidám, vásott, helyes fiúért. Mióta vele van, olyan boldog, mint még soha. Mellette teljesen kinyílt, más ember lett. És most mindennek örökre vége?

Most nagyon haragudott Siriusra. De azért még mindig szerette. Ennyi évnyi szerelmet nem lehet egy perc alatt kitörölni, mintha sose írták volna a szívébe, az eszébe, a létébe. Rettenetesen tehetetlennek érezte magát, csak zokogott, és zokogott órákon át.

Sirius még mindig csak bambán meredt az ajtóra, mikor James belépett rajta. Barátja ábrázatát látva nem tudta eldönteni, hogy kinevesse-e, vagy tényleg történt valami, és akkor meg kéne vigasztalni. Végül a kérdezés mellett döntött:

- Valami baj van, pajtás?

- Azt hiszem, szakítottunk Selmával – mondta úgy, mintha meghalt volna valakije.

- MI? – nézett rá hatalmas szemekkel a másik. Sose hitte volna, hogy egyszer szakítanak, hiszen ők olyan tökéletesek együtt. – Na, de mégis mi történt?

- Megmondtam neki, hogy ha szeret engem, akkor lefekszik velem… - magyarázta megsemmisülten Sirius.

- Hogy lehetsz ekkora marha, öregem? – kérdezte fennhangon James. – Ez gusztustalan! Ilyet csak valami perverz állat mondhat. Nem is csoda, hogy elhagyott! A helyében én is elhagytalak volna…

- Köszi, pontosan erre volt szükségem. Mintha nem marcangolna eléggé a bűntudat, te is ráteszel egy lapáttal! – próbálta meg levezeti a feszültséget barátján Sirius.

- Nyugi Tapi, ne velem üvölts a saját hülyeségedért! – hátrált feltett kézzel a szemüveges fiú.

- Igazad van, bocsi… Hülye voltam. Veled is, meg vele is.  Szerinted ezt helyre tudom hozni valahogy?

- Igen, ha elé állsz, és bocsánatot kérsz tőle – adta meg az egyértelmű választ barátja.

- Szerinted megbocsátana? Vagy egyáltalán meghallgatna? – kérdezte hitetlenül Sirius.

- Meghallgatni biztos meghallgat, hisz’ ismered, hogy milyen. Viszont megbocsátani… Az már csak azon múlik, hogy hogy kérsz elnézést.

- Mégis mit mondjak neki?

- Szerinted? Azt, hogy hülye voltál, nem tudod, mi ütött beléd, de belátod, hogy hibáztál, neked ő ettől sokkal többet ér, szereted, bármit megtennél a bocsánatáért, és ha megkapnád, soha többet nem erőltetnéd ezt a témát. Öhm… persze szebb körítésben – oktatta barátját James.

- Figyelj Ágas, Evansszel miért nem tudsz ilyen jól viselkedni? – öltötte fel órák óta az első mosolyát Sirius.

- Vele is ilyen vagyok, csak nem veszi észre – mondta szomorúan, lehajtott fejjel James. – De a remény hal meg utoljára! – biztatta magát keserűen.

- Haver, tudod, hogy én mindig veled vagyok! – bátorította egy hátba veregetés közben Sirius. – És ha Selma megbocsát, bearanyoztatom a neved!

- Öh… köszi… Na, menj, kérj bocsánatot tőle, és éljetek boldogan, amíg meg nem haltok! – sürgette James.

- Ja, persze, persze. De hol keressem?

 Selma még mindig sírt, amikor legjobb barátnője, Lily belépett a szobába.

- Édesem, mi a baj? – sietett oda hozzá, majd elkezdte simogatni a hátát nyugtatásképp.

- Sirius… - kezdte volna a mesélést, de a hangja sírásba fulladt.

- Mit csinált? Mi van vele?

- Fent… hüpp… voltunk… hüpp… nála… hüpp-hüpp-hüpp… és azt… hüpp… mondta… hüpp… hogy ha… hüpp… nem fekszem… hüpp… le vele… hüpp-hüpp… akkor vége köztünk… hüpp mindennek… - nyöszörögte Selma, majd újra sírva fakadt.

- Jaj, drágám, nyugi, jól van, nincs semmi baj. Megtetted és kész. Ennyire nem volt jó? – nyugtatta Lily, aki egy csöppet el volt tájolva.

- Nem, nem tettem meg… - mondta a lány, miután egy picit lenyugodott.

- Akkor… kidobott? – kérdezte kikerekedett szemmel Lily.

- Nem.

- Akkor miért sírsz?

- Én hagytam ott…

- Oh… jaj, Selma! Annyira sajnálom! És semmi esély a békülésre?

- Lily, én nem tudom, hogy mit tegyek! Ez annyira disznó húzás volt tőle, és jelen pillanatban egyáltalán nem kedvelem, pedig még mindig szeretem. De hogyha belegondolok, hogy mire akart rávenni zsarolással, a hideg is kiráz.

- Megértelek. De biztos van valami magyarázat minderre.

- Jaj, Lily, te annyira jóhiszemű vagy, és te mindig mindenről és mindenkiről a legjobbat feltételezed, és szerinted még Tudjukki se igazán rossz. De ezt mégis hogy lehetne megmagyarázni? – kérdezte kétségbeesetten a lány.

- De tegyük fel, csak tegyük fel, hogy meg akarja magyarázni, bocsánatot akar kérni. Meghallgatnád?

- Meg, de úgyse akar. Azt mondta, ha nem fekszem le vele, elhagy, és nincs tovább.

- Biztos nem gondolta komolyan, hiszen szeret téged! Figyeld meg, hogy meg fog keresni téged, és bocsánatot fog kérni!

- És mi értelme lenne megbocsátani? Hogy ezután is azon veszekedjünk, hogy szex vagy nem szex? Ennek semmi értelme! Így nem akarom!

- Miért nem mondod meg neki, hogy te még nem szeretnél ebbe a témába belevágni, mert… nem tudom. Te tudod, hogy miért nem, de ezt meg kéne neki mondani.

- Már megmondtam neki rengetegszer, hogy azért mert félek mindettől. Engem ez az egész nem vonz, nem érdekel, és teljesen jól megvagyok e nélkül is. Ez csak neki a mániája, nekem ez nem fontos. Teljesen máshogy gondoljuk a dolgokat, és nem tudunk megállapodni. Ez így nincs jól – magyarázta Selma szomorúan.

- Értem. Selma, én nagyon szeretnék, de nem tudok neked segíteni. Ezt magadnak kell eldöntened. Tudom, hogy szereted Siriust, de ez az egész teljesen összezavart téged. Most nem tudod, hogy milyen véleménnyel is légy róla. Szerintem az segítene, ha leülnétek, és megbeszélnétek, elmondanátok egymásnak az álláspontjaitokat, és kompromisszumot kötnétek. Persze nem ismerem Sirius álláspontját, de biztosan többet érsz neki, mint a szex, és nem akar elveszíteni téged ilyen gyerekes butaság miatt. Jobban szeret ő annál téged, hidd el nekem!

- Köszi, Lily, ez nagyon jól esett nekem. De nem akarom hitegetni magamat. Viszont most magamra hagynál, hogy gondolkodjak?

- Persze! Ha szükséged lenne rám, a klubhelyiségben megtalálsz! – mondta Lily, majd egy bátorító mosoly után, kiment a szobából.

Mikor Lily leért a klubhelyiségbe, egy kanapén James ült. A lány úgy gondolta, ki kéne kérdeznie a fiút Sirius álláspontjáról, hogy pontos képet alakíthasson ki magában.

- Szia! – köszöntötte. – Szabad ez a hely melletted?

James rettentően megörült, és természetesen szabad volt a hely.

- Szia! Persze, foglalj csak helyet.

- Gondolom hallottál arról, hogy mi történt Selma és Sirius között – vágott bele a dolgok közepébe Lily.

- Igen, Tapi mesélte a dolgot.

- Nekem pedig Selma. Nos, nem tudom, hogy nálatok mennyire nagy az úgymond titoktartási kötelezettség, de ha lehet, szeretném megismeri Sirius barátod álláspontját is. Nagyon szeretnék segíteni nekik, de ez csak úgy lehetséges, ha ismerem mindkettőjük szemszögét.

- Nekem csak annyit mesélt, hogy döntés elé állította, és végül is nem őt választotta Selma.

- Igen, én is csak ennyit tudok. De mégis mi késztette arra, hogy ilyet mondjon neki?

- Hm… erről bővebben nem beszéltünk, de nekem van tippem.

- És megosztanád velem? – kíváncsiskodott tovább Lily.

- Veled bármit. Nos, akkor most „Beszéljünk nyíltan a szexről!” című témánk következik – bolondozott James, majd megköszörülte a torkát: - Khm… Tudod, ők már elég régóta együtt vannak, vagyis most már csak voltak ahhoz, hogy ez a téma egyáltalán felmerülhessen ez a téma. Meg volt a szerelem is, semmi probléma. És tudod… a pasiknak vannak, öhm… bizonyos szükségleteik, amelyek kielégítésre várnak. És úgy tűnik, a mi Tapi barátunk átesett a várakozás pontján, és már nem tudja türtőztetni magát. És abban a felfokozott állapotában, amiben volt, nem is tudta igazán, hogy mit mond, mert annyira szeretett volna… nos… hát kielégülni.

Lily ezt az előadást igencsak megmosolyogta, nem hitte volna, hogy ez a téma zavarba hozza a fiút. Azt hitte először, hogy ő fog a végére elpirulni, de nem, pont fordítva történt: James már rákvörös volt.

- Mi hozott ennyire zavarba? – tudakolta Lily.

- Hát… - kezdte kimosni magát a fiú, míg megvakarta a tarkóját – erről a témáról… nem… igazán… szoktam… beszélni.

- Oh… pedig nagyon profin adtad elő. Biztos van tapasztalatod – mondta féltékenyen villanó szemekkel.

- Nem, nincs, egyáltalán nincs.

- Az meg hogy lehet? Van olyan terület, amelyen a Nagy James Potter tapasztalatlan? – provokálta tovább, mire a fiú mind jobban zavarba jött.

- Tudod, hogy nekem sajnos nem szokott barátnőm lenni, akivel tapasztalatot szerezhetnék – vágta ki magát, mint egy sértett kisfiú. Hatásosan, mert most Lilyn volt a sor, hogy elpiruljon. Fél perces néma csönd ereszkedett rájuk.

- Öhm… akkor térjünk vissza a Selma-Sirius ügyhöz! Tehát Sirius nem volt teljesen tisztában a tettével?

- Szerintem inkább mondjuk úgy: nem gondolta végig az egészet. Hogyha azt mondod: „nem volt teljesen tisztában a tettével”, olyan, mintha azt mondanád, megháborodott az elméje.

- Jaj, dehogy is akarok, én ilyet sugallni! Szóval meggondolatlanul cselekedett?

- Teljes mértékig. Ha belegondolt volna, hogy valójában mit is mond, akkor sose állította volna Selmát döntés elé, ebben biztos vagyok. Most pedig nagyon bántja ez az egész. Nagyon szereti őt, és sose akarná megbántani.

- Igen, én is hasonlóan gondolkodom. Selma most nagyon kivan miatta. Nem biztos abban sem, hogy, ha Sirius bocsánatot kérne tőle, megbocsátana neki. Azt mondta, nem akarja, hogy utána is arról folyjon a vita köztük állandó jelleggel, hogy Sirius akarja, ő meg nem.

- Szerintem a most történtek után Tapi nem akarna erről beszélni vele. Legfeljebb, majd ha ő is így gondolja.

- Beszélniük kéne, azt hiszem. Na, jó, köszi az infót! – mondta Lily, majd felpattant a helyéről.

- Most hova mész?

- Vacsorázni. Te nem jössz?

- Na ná, hogy megyek! – mondta James olyan arccal, mintha bejelentették volna, hogy kétszer lesz karácsony idén.

A napok teltek, múltak, de még mindig nem történt semmi változás a két szerelmes között. Mindketten olyanok voltak, mint az alvajárók: ott voltak mindenhol, ahol lenniük kellett, de agyilag teljesen máshol jártak. James hiába próbálta rávenni Siriust, hogy beszéljen vele, ő egyszerűen nem mert, pedig maga is tudta, ezzel csak tovább rontja a helyzetét. Hiába rágta át magát százszor is azon, hogy mit mondjon neki, mikor a lány szembe jött vele a folyosón, egyszerűen kiesett minden értelmes gondolat a fejéből. Ezt a nagy hallgatás pedig Selma úgy értelmezte, hogy mindennek vége köztük. Lily és James persze próbáltak beléjük lelket önteni, de nem sok sikerrel. A folyamatos szervezkedés ugyan közelebb hozta őket egymáshoz, de Selma és Sirius még nem békültek ki.

Pontosan két héttel a szakítás után, Sirius végre erőt vett magán, és beszélt a lánnyal:

- Selma, ráérsz most egy kicsit? Szeretnék veled beszélni.

A lányban feléledt a reménynek egy pici kis sugara, hogy talán még sincs minden veszve.

- Az attól függ miről – mondta tartózkodóan, hogy azért a másiknak mégse legyen olyan könnyű dolga.

- Kettőnkről szeretnék beszélni. A múltkor nagyon hülye voltam. Bele se gondoltam igazán, hogy mit mondok. Nem gondoltam végig az egészet. Elhamarkodott voltam. Nagyon bánt ez az egész. Azóta se enni, se aludni nem tudok. Még a kviddics se köt le. Hiányzol. Rosszul érzem magam nélküled. Megértem, ha ezek után látni se akarsz többet, én se szívesen nézek újabban tükörbe, mert nagy disznóság volt, amit elvártam tőled. De ha még van egy pici remény…

- Egyetlen feltételem van! – szakította félbe a szóáradatot Selma fennhangon.

- Erről a szex-témáról többet nem akarok veled beszélni! Döntsd el! Szex vagy szerelem?

- Ha a szerelem téged jelképez, akkor mindenképpen a szerelmet! Többet érsz nekem mindennél, ez pedig nem olyan nagy dolog, azt hiszem.

- Ennek igazán örülök – mosolyodott el végre a lány.

- Akkor folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk? – kérdezte reményteljesen Sirius.

- Feltétlenül!

- Szeretlek, édes!

- Én is szeretlek!