Ruby:

-  ÉS  GYŐZÖTT A GRIFFENDÉL 240-0-RA! – töltötte be a közvetítő hangja az egész stadiont. Hatalmas ujjongás tört ki a griffendélesek, a hollóhátosok és a hugrabugosok oldaláról. A Mardekár ház lelátójára viszont mély csönd ült. Elég csalódottak voltak: nem elég, hogy megverte őket a Griffendél élükön a pöffeszkedő Potterrel, aki azt hiszi magáról, hogy a suli királya, de még egy árva pontot sem sikerült szerezniük. Egyet sem! Ilyen még soha nem volt a Roxfort történetében. Vagyis, hogy a Mardekár egy árva gólt ne lőjön az egész meccs alatt.

Persze a piros-arany ruhás diákok ujjongva ünnepelték a sztárcsapatot. Negyed óra alatt lezavarni egy ilyen meccset nem kis teljesítmény. Ráadásul a végeredmény sem semmi. Gyors egymásutánban kilenc gól, majd Potter frappáns variációja. Hihetetlen volt, amit itt bemutatott az egész iskolának. Úgy szállt, mint a sas. És végrehajtotta a Vronszkij-műbukást, ráadásul még egy tripla-bukfenccel is megfűszerezte. Olyan gyorsan kapta el a cikeszt, hogy magát az eseményt már nem is lehetett látni, csak azt, hogy a jobb kezét a magasba emelve, spirális pályán húz az egekbe.

- HIHETETLEN ESEMÉNY EZ, KÉREM SZÉPEN, HIHETETLEN! MÉLTÁN LEHET BÜSZKE AZ EGÉSZ ISKOLA ERRE A CSAPATRA! – harsogta mágikusan felerősített hangon a játékkommentátor. – NÉV SZERINT: ŐRZŐ: FRANK LONGBOTTOM! HAJTÓK: ALICE PREWETT, LILY EVANS, BARBARA SMITH! TERELŐK: SIRIUS BLACK, REMUS LUPIN! ÉS MINDENIDŐK LEGNAGYSZERŰBB IFJÚ FOGÓJA: JAMES POTTER!

A csapat tagjai lelkendezve ölelték magukhoz a kviddics kupát. Megérte hát. Pedig mennyit szidták a csapatkapitányukat, Jamest, a sok és megerőltető edzés miatt! Hányszor küldtek rá rontást miatta! De megérte! Még egyszer, utoljára megnyerték a háznak a kupát. Ritka csapatösszeállítás: mindannyian hetedévesek voltak. Ez volt az utolsó alkalmuk, hogy, mint roxforti diákok, seprűn játszottak. És örültek. Hihetetlenül örültek. A győzelmüknek, hogy benne lehettek a csapatban, hogy Griffendélesek lehettek, hogy a Roxfortba járhattak. Már csak a vizsgáik vannak, és örökre el kényszerülnek hagyni az iskolát, amely falai közt hét boldog évet tölthettek, hogy kilépjenek a való életbe, és önállóak legyenek.

- Buli, srácok? – kiabálta túl a boldogan őrjöngő diákokat egy fekete, hosszabb hajú fiú, Sirius Black.
- Na ná! – üvöltötte egyszerre mind a hat csapattársa.
- Akkor irány az öltöző, aztán tereljük össze a népet! – hangzott a csapatkapitányi lelkes utasítás.

Fogadták a ház, - illetve iskolatársaik gratulációját, és jókívánságaikat, majd tényleg úgy tettek, ahogy James Potter mondta. Hihetetlen mámor lett úrrá rajtuk, mint amikor az ember lánya/fia benyakal három üveg lángnyelv-whiskyt egymaga.

***

Pár órán belül az a fejenként három lángnyelv-whisky már benne volt mindegyikükben. Este 11 óra volt, de a buli tombolt. A zene üvöltött, a diákok nagy része spicces állapotban volt, és a hangulat a tetőfokára hágott.

Az alkohol megtette a hatását: hihetetlen párokat hozott össze.

Barbara Smith, aki nemcsak tehetséges volt a sportban, de egyben egy szépségideál is a hosszú, szőke sörényével, és tengerkék szemeivel, most az egyik sarokban csókolózott egy negyedéves fiúval, aki már régóta epekedett érte, de akit a kora miatt mindig elutasított.

De a táncparketten lehetett látni Remus Lupint, aki a saját magának tett ígéretét (mi szerint a „kis szőrős problémája” miatt soha nem csajozik) szegte meg éppen: egy harmadikos lánnyal összebújva táncolt, és nem mondhatni, hogy a keze az illendőség határain nem csúszott túlságosan lejjebb. Magyarul a leányzó fenekét simogatta hatalmas átéléssel, miközben néha-néha szenvedélyes csókot váltott vele.

De nem csak lány-fiú párok voltak. A klubhelység közepén üvegezés folyt, és a bevadult fiúk sorra azt kérték a bátor lányoktól, hogy csókolják meg egymást, amit ők lelkesen meg is tettek. Túl lelkesen…

Sirius „Nőcsábász” Black az egyik fotelben terpeszkedett, ölében egy cicamicával, és nagyon úgy nézett ki, hogy hamarosan eltűnnek kellemesebb időtöltést keresni egymás társaságában.

De a legnagyobb megütközést kiváltó pár mégis Lily Evans és James Potter párosa volt. Szorosan egymáshoz simulva lejtetek a parketten, olyan szenvedélyes koreográfiát mutatva be társaiknak, hogy azt bármelyik „szakmabeli” megirigyelhette volna.

Ebben igazából az volt a meghökkentő, hogy Lily és James enyhén szólva sem szívlelték egymást. Azaz, ez így nem pontos, inkább úgy a helyes, ha azt mondjuk, Jamest, bár fülig szerelmes volt belé, Lily tiszta szívéből utálta. Legalábbis erre lehetett követeztetni abból, hogy a lány folyamatosan visszautasította a fiú mindennemű közeledését. És most… szorosan összesimulva táncoltak egy szenvedélyes zenére…

De senki nem törődött most velük, pedig egyéb körülmények között biztos rácsodálkoztak volna, hogy az iskola strébere összejött a suli legmenőbb pasijával. Hogy végre engedett neki…

Még fél órán keresztül folytatták a táncot, de mindkettejük tekintete már üveges volt szinte az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Közben eleinte apró puszikat adott a fiú a lány ajkaira, amik aztán szenvedélyes csókokká forrósodtak, és ezeket a lány is hevesen viszonozta.

- Gyere! – mondta James (vagy az alkohol), és elkezdte magával húzni Lilyt. Felfelé indultak a fiúk lépcsőjén, majd megálltak James szobájának ajtaja előtt. A fiú készségesen kinyitotta az ajtót, de a látvány megtorpanásra kényszerítette mindkettőt: Sirius Black éppen vad orgiát rendezett azzal a cicamicával, aki az imént még az ölében ücsörgött a klubhelyiségben.

Szó nélkül kihátráltak a szobából, bár Tapmancs barátja nem igen vette észre, hogy alkalmi nézőjük akadt. Túlságosan lekötötte a kis vadmacska, akit igen-igen beleélve magát kényeztetett.

Így hát James kénytelen volt másfele kormányozni új barátnőjét. Kivezette a folyosóra, és elindult vele valamerre. Közben a kezét olyan görcsösen szorította, mintha attól félne, ha elengedi, nincs több holnap.

- Jamie-cica, hová viszel engem? – kérdezte hangosan és kényeskedve Lily. A hangja az egész folyosót betöltötte. Ha most egy tanár meglátná őket, hogy éjfél felé, két részeg diák a folyosókat rója, egész biztosan nem lett volna jó vége.

Ezt a veszélyt James is felismerte, ezért próbálta csitítgatni a becsípett lányt:

- Cssss… Lily-baby! – de ezzel nagyobb hangzavart okozott, mint az előbbi, mert közben folyamatosan kuncogott.

- Jamsie, te olyan szexi vagy! Még sosem mondtam, de annyira dögös vagy! – mondta a lány, és közben belecsípett James fenekébe, mire az ugrott egyet, és pajkosan felnevetett, majd ő is megcsípte Lilyét.

Barátságosan csipkelődve mentek tovább, majd egyszer csak: PUFF!

Elterültek a földön, amit hatalmas nevetéssel nyugtáztak. A „hatalmas” szó a alatt egy 10 perces röhögő görcsöt kellett érteni. Lily röfögött, mint a szopós malac. James is…

Nagy nehezen feltápászkodtak, de előbb még James elbotlott a saját lábában, és hanyatt esett. Lily fel akarta segíteni, de erre ő is elesett… Jamesre.

Ebben a szoros helyzetben hirtelen a romantika némi csírája is megkezdte az életét. Szerelmesen bámultak egymás szemébe. Úgy nézett ki, az alkohol megadta a kellő lökést a lánynak, hogy felvállalja rég eltitkolt érzelmeit a fiú előtt, nem törődve azzal, hogy mi lesz belőle.

Egy pár néma perc elteltével kezdett elég kényelmetlenné válni a helyzet mindkettőjüknek, ezért Lily legurult róla, és nagy nyöszörgések közepette végre talpra álltak.

De nagyon szédültek az alkohol-mámornak köszönhetően, ezért nagyon imbolyogva mentek tovább.

- Jamse-baby, hová megyünk? – kérdezte Lily kacéran.

- Lily-cica, a Szükség Szobájába! – jelentette ki a tervével teljes mértékben megelégedve a fiú, és közben megcsikizte a lányt az álla alatt a mutatóujjával.

- És ott mit csinálunk? – adta az ártatlant, bár igazából ő is ugyanúgy szerette volna azt, amit a fiú.

-  Jaj, hát majd ott lesz egy szép, nagy ágyikó – kezdte magarázni nyájasan James -, és oda befekszünk, és hajnalig rosszalkodunk.

- Júúj, de izgi! És hogy kell rosszalkodni? – tette a hülyét.

- Hát, tudod, van a virág, meg a méhecske… - kezdte magyarázni a fiú.

 Nagyon aranyosan néztek ki együtt, leszámítva azt az apró-cseprő tényt, hogy full-részegek voltak. De hát, igen… vannak brutális részegek, és szeretős részegek. Ők az utóbbi csoportba tartoznak.

Szép lassan szédelegve eljutottak az említett szobához.  Vagyis a kőfalhoz, amiben az ajtónak kell megjelennie. James háromszor elsétált a fal előtt, és közben erősen kívánt valamit, mire megjelent egy míves ajtó a szemük előtt.

Lily abszolút 5 éves kislánynak érezte magát, ezért lelkesen tapsikolva ujjongott:

- Jaj, Dzsééééjmsz, de ügyes vagy! Varázsoltál egy ajtót Lily babának! – visongott önfeledten.

- Gyere Lily baba, most ide bemegyünk! – terelgette szerelmét.

 Bementek a szobába. A falak bordóak voltak, egy hatalmas baldachinos franciaágy terpeszkedett a szobabelső közepén, és a többi berendezést ezer meg ezer barátságosan pislákoló gyertya borította be. Ezek szolgáltatták a fényt.

Lily csak ámult és bámult miközben körbenézett. Tetszett neki. Ezt James is észrevette, és rögtön ki is használta:

- Na, ki ad ezért Jamie-nek nagy cupis puszit? – kérdezte mézesmázosan.

- Én, én! – visítozott lelkesen Lily baba. És szaladt is Jameshez, hogy adjon egy nagy cupis puszit… az arcára. A fiú viszont nem egészen így gondolta, tehát elfordította a fejét és a nagy cupis pusziból egy nagy cupis csók lett.

Úgy nézett ki, Lily nem bánja, hogy ez lett a pusziból, mert lelkesen viszonozta a csókot. Közben James finoman húzni kezdte az ágy felé. Óvatosan ledöntötte rá, és immár fekve folytatták előbbi tevékenységüket. A fiú ujjai elindultak felfedezőutat tenni a lány ruhája alatt, amibe az beleremegett.

- Jamie, én ilyet még nem csináltam! – kuncogta kislányos hangon.

- Én se! – jelentette ki a másik.

Tehát nyugodtan folytatta a lány csókolását, simogatását, és szépen lassan elkezdte vetkőztetni. De az illem előtört belőle, tehát nekiszegezte a lánynak a kérdést:

- Akarod?

- Akarom!

Így teljes lelki békével tért vissza előbb tevékénységéhez…

***


James egy női sikításra ébredt. Óvatosan kinyitotta szemeit, és azt látja, hogy Lily Evans anyaszült meztelenül előtte ülve próbálja kitalálni, hogy hogyan került egy ágyba James Potterrel egy idegen szobában.

- Neked is jó reggelt! – mondta végül, ugyanis nem úgy tűnt, hogy a lány bármi jelét adta volna annak, hogy felfedezte, hogy felébredt.

Azonban köszönés helyett faggatni kezdte:

- Hol vagyunk? Hogy kerültünk ide? Miért vagy itt te is? Miért vagy pucér? És én miért vagyok az? Lefeküdtünk? MI TÖRTÉNT TEGNAP ÉJJEL? – a végét már kiabálta. Nagyon idegesnek és kétségbeesettnek tűnt.

- Ööö… - kezdte értelmesen a válaszadást James -, azt hiszem ez a Szükség Szobája. A többi kérdésedre nem tudok válaszolni, mert nem emlékszem, de nagyon úgy néz ki, hogy lefeküdtünk egymással.

- MI? – lett még idegesebb a lány. – És védekeztünk egyáltalán, mi van, ha nem? Ha terhes leszek? Vagy ha elkaptam tőled valami betegséget? Én még szűz voltam!

- Hé, nyugi már! – csitítgatta a lány indulatait James. – Én is!

Erre Lily elképedt.

- De hát annyi csajod volt!

- És akkor már le is feküdtem velük? Nem! Nekem szerelem nélkül nincs szex!

- Ja. Csak részegen!

- Ez most más. De amúgy tényleg szeretlek! Szóval: nem kaphattál el tőlem semmilyen betegséget, és ha jobban szétnézel a földön, találsz ott valamit, ami egyértelműen bizonyítja, hogy védekeztünk.

Lily szétnézett, és meglátta, amit a másik látott. Erre megnyugodott. Örült, hogy elmúlt a veszély.

- Még valami kérdés? – érdeklődött James.

- Nem, csak kérnék valamit. Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Felejtsük el, és éljük tovább az életünket. Te menj csajozni, én pedig… - közben kikászálódott az ágyból, és a szerte-széthajigált ruháit kapkodta magára.

James ezt nem hagyhatta ennyiben. Magára csavarta a lepedőt, és a lány után ment.

- Lily!  Ne csináld ezt, kérlek! Én szeretlek! És tudom, hogy te is szeretsz. Miért nem lehetünk együtt akkor?

- Honnan veszed, hogy szeretlek? – lepődött meg a lány.

- Rád van írva. Amúgy meg Alice mondta. Ő meg a legjobb barátnős, és biztos nem mond hülyeséget.

- Megölöm! – mondta Lily csak úgy magának. Aztán Jameshez fordult: - és ha szeretlek, akkor mi van? Ez nem változtat azon a tényen, hogy nem akarok egy újabb két napos csaj lenni James Potter „Kiket hódítottam már meg?” listáján! Egyáltalán azt sem értem, hogy mit akarsz még tőlem? Már meg is… szóval le is… - jött ki Lily a sodrából, és mérgében nem talált megfelelő, szolid szót a tettükre.

Ezt a kis csendet James rögtön ki is használta a védekezésre:

- Hogy miért akarok veled lenni? Hogy mit akarok még tőled? Lily! Mondom, hogy szeretlek! Tiszta szívemből.

- Nem kell ez a rossz duma!

- Oké! Akkor nézz a szemembe, és ha nem szerelmet látsz ott, akkor ígérem, soha többet nem zaklatlak. Tedd a kezed a szívemre, és ha nem egy szerelmes szív dobogását érzed ott, akkor nyugodtan köpj le! – mondta, és egyik kezével Lily kezét a szívére helyezte, a másikat pedig a lány álla alá tette, így kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

Lily belenézett abba a meleg, barna szempárba, mely úgy csillogott a sok érzelemtől, mint a Salamon töke. Romantikusabban kifejezve: mikor találkozott Lily szép, zöld szemével, hirtelen még sokkal szebbnek, és melegebbnek látszódtak James szemei. Nézett rá, nagy, szerelmes boci szemekkel, és Lily tudta, hogy nem hazudott a másik. Mert a szem a lélek tükre, és Lily tudta, az mindig elárulja gazdája érzelmeit. Most a mély szerelemről árulkodtak.

A keze alatt érezte James dobogó szívét. Össze-vissza kalimpált, hihetetlenül gyors tempóban. Mintha ki akarna ugrani a helyéről.

Így Lily tudta, hogy James nem hazudott. De nem mondott semmit, fejét belátóan lehajtotta.

- Lily! Ha most azt mondod nekem: „szeretlek”, én a világ legboldogabb nőjévé teszlek. A tenyeremen hordozlak, mindent megteszek érted, és neked, amit csak akarsz. Sosem fogok neked csalódást okozni, sosem foglak megbántani, és a több lányra rá se fogok nézni. Örökké szeretni foglak. Ígérem. Csak egy szó… - mondta James reménykedve.

Lily elgondolkodott. „Tehát végig őszinte volt. Mindig is szeretett. Most is szeret, és azt mondja, mindig szeretni fog. Mennyi mindent ígért! Nem csak kihasználni akar. Olyan édes, ahogy boci szemekkel néz rám…” – gondolta.

Erősen tanakodott magában, most mi tévő legyen, míg végül elhatározásra jutott. Meg kell tennie, a saját érdekében, még ha örökre tönkre teszi is az életét.

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Örökké szeretni foglak! – kiabálta egyre, és James nyakába vetette magát.

A fiú csak most eszmélt fel, hogy végre pozitív választ kapott. Hogy elfogadta az ajánlatát. Hogy vele akar lenni. És hogy mindig szeretni fogja.

Lágyan megcsókolta, és arra gondolt, mennyire szerencsés, hogy egy ilyen kincset tarthat a karjaiban…