Ruby:

1975. szeptember 1-je volt. Mire a roxfortos vonat kerekei lefékeztek a roxmortsi pályaudvaron, már a nap nyugovóra tért. A diákok szépen sorban leszálltak a kocsikról. Kis séta után az elsősök kivételével fiákerek szállították fel a tanulókat az ódon kastélyig. Az egyik ilyenben öt fiú utazott: James Potter, Sirius Black, Remus Lupin és Peter Pettigrew –közismertebb nevükön a Tekergők- valamint Frank Longbottom.


Peter Pettigrew (tekergős nevén Féregfark) szürke kisfiú volt, eltörpült a három barátja mellett: alacsony volt, sem külseje, sem tudása nem emelkedett ki a többi közül. Számító ember volt, mindig azok mellé állt, akiktől többet remélhetett. Így lett barátja az okos Remusnak, a jóképű Siriusnak és a tehetséges Jamesnek.


Remus Lupin (tekergős nevén Holdsáp) a Tekergők legkomolyabb tagja. Szorgalmas volt, a házijait mindig elkészítette, sokat és szívesen tanult, így méltán nevezték ki diákprefektusnak. Bár nem vett részt annyira sokszor a Tekergős csínyekben, nem is akadályozta azokat. Sosem próbálta őket észhez téríteni, pedig lehet, hogy az igazgató, Dumbledore professzor épp ezért nevezte ki prefektussá: hogy megálljt parancsoljon barátainak. Főleg a két legkomiszabbnak: Sirius Blacknek, és James Potternek.


Sirius Blacknek (tekergős nevén Tapmancsnak) hosszú, fekete haja laza eleganciával hullott szemébe, amelyek szürkék voltak és komiszan csillogtak, látszott rajtuk, hogy gazdájuk, szokásához híven, már megint valami csintalanságon töri a fejét. Igen, Sirius Black igazi rosszcsont volt, ha valami balhé történt a Roxfortban, a tanálok biztosak lehettek benne, hogy ő részt vett benne. Sőt, nem egyszer ő volt az eszmei szerzője is a dolgoknak. Nagyon tehetséges fiú volt, feltűnően jóképű, ráadásul még jó humorral is rendelkezett, így legjobb barátja, James Potter mellett az iskola humornagyágyúja és ügyeletes szépfiúja is.


James Potternek (tekergős nevén Ágas), meleg barna szeme volt, és fekete, rettenetesen kócos haja. Ilyen volt eredetileg, bár nem úgy nézett ki, mint aki akar ellene tenni valamit. Sőt! Percenként túrt bele, hogy még kócosabb legyen! Mintha csak most szállt volna le a seprűjéről. Főleg akkor borzolta, ha lányok is a közelben voltak. Főleg egy lány. A lány, aki már egy éve tetszik neki. Az a vörös szépség, igéző, mandulavágású smaragdszínű szemekkel.


Igen. Lily Evans (merthogy így hívták a lányt) valóban gyönyörű volt, méltán vívta ki a fiúk tetszését. Dús, enyhén hullámos sötétvörös haja lágyan a vállára omlott, szemei úgy csillogtak, mint a smaragd kövecskék. És csodás alakja volt. Emellett okos volt, kedves, mindenki szerette. Mindig mindenkihez volt egy-két jó szava, ha valaki szomorú volt, nála vigasztalást nyerhetett.


Azonban Jamest mégsem szívlelte annyira, legalábbis úgy tűnt a fiúnak. A probléma az volt, hogy Lily legjobb barátja James halálos ellensége volt. Már az első találkozásukkor sem szenvedhették egymást. Így gyakran fajultak vitáik párbajjá. Lily mindig a barátja, Piton oldalára állt a másikkal szemben. Bár a vitákat nem mindig James kezdte, Lilynek egyáltalán nem tetszett, hogy James Potter bántalmazta Perselus Pitont.


Nem, egyáltalán nem utálta Lily Jamest, de nem is kedvelte. Igazából, ha nem foglalkozott volna Perselussal (vagy, ahogy a Tekergők nevezték: Pipogyival), és kicsit szerényebb lett volna, akár barátok is lehettek volna. Persze azért nem volt olyan szörnyű a helyzet. Igazából, ha épp nem Pitont gyötörte Siriussal akkor, Lily nagyon is jól kijött vele: nevetett a fiúk csínyein és kiválóan tudtak összedolgozni (Lily ugyanis teljes mértékben elismerte a fiú tehetségét). De ez ritka volt. A külső szemlélő (vagyis Lily) szemében úgy tűnt, mindig James és Sirius kezdi a balhékat Pitonnal (bár ez korántsem így volt). Úgyhogy Lily majdnem minden nap szótlanságot fogadott a fiúkkal szemben. James pedig napról-napra jobban utálta Pitont, hiszen ha ő nem lenne, már rég járna azzal a lánnyal, aki úgy tetszik neki már egy éve.


Igazából a nyár folyamán rájött, hogy már nem csupán teszik neki, beleszeretett. Igen, szerette minden porcikáját, az édes mosolyát, amely őt is mosolyra késztette, a csillogó szemeit, melyektől az övéi is csillogtak, a dús, vörös haját, melyre, ha rásütött a napfény legszívesebben megsimogatta volna, a tökéletes fehér bőrét, mely mentes volt minden szeplőtől vagy bőrhibától, a tökéletes alakját, melyen annyiszor felejtette ott a tekintetét…

A nyáron annyira hiányzott neki! Legszívesebben nap, mint nap baglyot küldött volna neki, hogy megírja érzéseit, amelyek a lány hiányában a szerelemig forrósodtak. De James Potter megfogadta magának, hogy ha törik, ha szakad, de az övé lesz Lily. Muszáj, hogy az övé legyen, hogy őt szeresse! Ha mást szeretne, tán’ meg is őrülne! Persze arra nem jött még rá, hogy mi a siker kulcsa, ha Lilyről van szó. De próbálkozni akart.


Valamint a fiáker utazója volt Frank Longbottom is, aki bár nem volt Tekergő, nagyon jóban volt a négyessel, mivel szobatársak voltak. Frank kicsit pufók volt a szó lehető legjobb értelmében, és ehhez egy csinos arc párosult. Barna haja volt, és tengerkék szemei. Tehetsége volt bőven, már ekkor tudta, hogy auror szeretne lenni, készült is erre rendesen, sokat tanult, hogy az elkövetkező vizsgái a lehető legjobban sikerüljenek.

Persze nem csak a tanulás kötötte le: szívesen kviddicsezett. Benne volt a legendás csapatban, melyet, eddig legalábbis, még nem győzött le senki: az őrző Christopher Wood volt, a hajtó poszton jómaga játszott titkos szerelmével, Alice-szel valamint Jamesszel (aki ettől a tanévtől kezdve csapatkapitány), a terelő szerepét Siriusra bízták, a tása tavaly elment, úgyhogy ez még nem tisztázott, és fogónak tavaly pedig Michelle Smithet választották.


A fiáker a fiúkkal lassan, de biztosan beért a kastélyba. A diákok lekászálódtak a a kocsikról, és elindultak a nagyterem felé. Természetesen James, Sirius nem bírta ki Pitonnal egyetemben, hogy ne szólalkozzanak össze, és már épp a pálcájuk után nyúltak volna, mikor feltűnt a színen Lily:

- Potter, Black! Mit balhéztok már megint?! Áh, szóval már megint sportszerűtlenek vagytok! Ketten egy ellen! Szépek vagytok, mondhatom! Ti komolyan nem bírnátok ki csak egy napig, hogy ne bántsátok szegény Perselust? Mi bajotok van vele? Miért nem tudtok leszállni róla? Olyan…

És ezt már nem tudta befejezni, mert McGlagony félbeszakította:

- Miss. Evans, ha kérhetem, ezt most fejezze be, prefektus létére ne magától legyen már hangos az iskola! Inkább fáradjanak be Mr. Blackkel, Mr. Potterrel és Mr. Pitonnal a nagyterembe!

Mikor bementek, James Lilyvel szemben ült le. Végig hallgatták a Teszlek Süveg, dalát, majd megnézték a beosztási ceremóniát. Ezután az asztalokon, mint már megszokhatták, megjelentek az ételek. Vacsora közben, James úgy gondolta, elérkezett az ideje, hogy teljesítse önmagának tett ígéretét:

- Öhm… Lily?

- Hm?

- Figyel! Én… izé… szóval…

- Igen???- kérdezte Lily türelmetlenül.

James arra gondolt, hogy nem lehet ilyen ostoba, így soha nem nyűgözi le a lányt. Szóval megpróbálta összeszedni minden maradék értelmes gondolatát, majd nekifutott még egyszer:

- Tudom, hogy egy ilyen jóképű sráccal, mint én egy ilyen gyönyörű lány, mint te nagyon szívesen randizna, ugye Evans?- mondta nagyképűen.

- Nos, nem igazán, Potter- válaszolta a lány egy furcsa pillantás kíséretében.

- De, tudom én, hogy igen!– erősködött.

- Nem, Potter, nem!- mondta Lily és az előbbi meghökkentsége Potter nagyképűségén, lassan kezdet átmenni abba az előbbi dühbe, melyet akkor érzett, mikor párbajozni akart a fiú Pitonnal.

- De Evans! Ne légy már ilyen!- nézett rá könyörgő tekintettel James.

- Figyelj! A „nem” szó melyik részét nem érted? Az „n”-t, az „e”-t, vagy az „m”-et?

- De kérlek…

És ekkor véget ért a vacsora, a romok egy pillanat alatt eltűntek az asztalról, Dumbledore professzor pedig szólásra emelkedett:

- Kedves diákok! Beköszöntött egy újabb tanév. Kívánom az elsősöknek, hogy szeressék meg a Roxfortot, és legyenek sikeresek az itteni tanulmányik. Kedeves felsőbb évesek! Örülök, hogy ismét üdvözölhetlek benneteket, legyen sikeres ez az évetek is! Figyelmeztetek mindenkit, hogy az iskola melletti Tiltott Rengeteg, mint ahogy a neve is mutatja, tiltott terület- mondta, miközben a Sirius-James párost szuggerálta. A házirend további pontjait Frics úr dolgozó szobájában megtekinthetik azok, akik kíváncsiak rá. Nem is untatnálak benneteket tovább, menjetek, aludni, jó éjszakát!

-Jó éjszakát professzor úr!- mondták kórusban a diákok, majd lassan elindultak felfelé. Lily és Remus pedig maga köré gyűjtötte az elsősöket, és már éppen indultak volna velük fölfelé, mikor Lily észrevette, hogy hatalmas lánytömeg verődik a Sirius-James páros köré. Nos, igen, ha lehet a fiúk csak még jóképűbbek lettek a nyáron, és ha lehet, még több lány figyelmét vonták magukra. Jamest, legyen bármilyen egoista, ez zavarba hozta. Lily nem is hagyhatta ezt egy gonosz beszólás nélkül:

- Na, Potter, most legyen nagy a szád!- mondta, majd a fülébe súgva folytatta- ezeket hívogasd randira, ne engem, csak vigyázz, nehogy szétszedjenek!

- Nana! Evans vigyázz! Fogsz te még könyörögni, hogy téged vigyelek randira és ne őket- vágott vissza, majd látva a lány elsötétülő arcát, ő is a fülébe súgott valamit- Amúgy eszem ágában sincs randira menni velük. Ha valaha randizni fogok, az csak veled lesz. - majd kacsintott egyet Lilyre, mire az nyakig elvörösödött.

- Potter! Ha az életem múlna rajta, akkor se kérnék tőled randit, soha! És jó lesz, ha ezt egy életre megjegyzed!

- És mégis miért nem?

- Ha rólad van szó, ha akárki másról, én nem alázom meg magam így egyetlen fiú előtt sem! Most pedig felkísérem az elsősöket!- majd fújtatott egyet a lány és a kicsik felé fordult- Gyertek!- mondta már sokkal szelídebben, és ezzel elindult velük a Kövér Dáma portréja felé.

***

Este, mikor a két barátnő már ágyban volt beszélgetni kezdtek. Nagyszerű kis szobájuk volt, kétszemélyes, így a lányoknak nem kellett félnie, hogy mások is meghallják a titkaikat.

- Na, Lily! Mesélj már, hogy mégis mi volt az a vitátok a vacsora után Potterrel! Meg miért kért tőled randit vacsi alatt? És miért utasítottad vissza a suli leghelyesebb fiúját?- kérdezte Alice a lányt.

- A suli leghelyesebb fiúja címet nem Őnagysága, Sirius Black viseli?- adott kitérő választ Lily legjobb barátnőjének.

- Együtt viselik, Lily. Mindketten azok- nevetet Alice.

- De két leghelyesebb nem lehet- folytatta Lily szintén nevetve- az egyiknek muszáj jobbnak lenni, mint a másik.

- Jó, akkora suli két leghelyesebb fiújának egyike. Így megfelel?

- Aha- vágta rá Lily.

- Hé, várjunk csak Lily! Te elismerted valamiben Pottert és Blacket?- csodálkozott a másik.

- Mi ebben a furcsa?

- Eddig mindig azt mondtad csak, hogy Black ilyen ütődött, Potter olyan buggyant. Mi történt veled a nyári szünetben?

- Semmi, drágám, semmi. Amúgy eddig is elismertem őket. Vagy talán elkerülte a figyelmed, amikor egy-egy elborult pillanatomban olyanokat mondtam, hogy Black ma bájitaltanon egész ügyes volt, vagy, hogy Potter átváltoztatástan dolgozata sokkal jobb lett szerintem, mint az enyém? Egyébként tényleg tehetségesek, csak nem tudom, hogy honnan, mert én még nem láttam őket tanulni…

- Lehet, hogy csak jól titkolják. De nem ez a lényeg, hanem hogy mióta ismered el, hogy a fiúk jóképűek?

- Ez nem az elismerésem kérdése Alice drágám, hanem tény.

- Nocsak, nocsak! Lily Evans. Szerelmetes vagy netán valamelyikbe?- kérdezte Alice mindent tudó vigyorral.

- Nem szívem, ezt nem találtad el. De attól még nem vagyok vak.

- És szerinted melyik a jobb?

- Hm… James.

- Óóó… már nem Potter, hanem James! Whúúú… Szóval akkor térjünk vissza Lily drágám a tárgyhoz! Mi volt ez az egész?

- Semmi, de tényleg. Potter a nyáron bekattant, és fogalmam sincs miért, de randira hívott. Persze elküldtem, de erősködött. De ezt hallhattad.

- Hallottam is, de nem értem, hogy miért.

- Mit miért? Hogy miért hívott el?

- Azt tudom, hogy miért kért tőled randit. Mert tetszel neki, ezt hangsúlyozom már tavaly óta. Itt az a kérdés, hogy miért mondtál nemet. Néha olyan jól elvagytok. Tökéletes pár lennétek.

- Az utolsó kijelentésedre most inkább nem mondok semmit, ha nem haragszol. És valóban néha. Amikor épp nem bántják szegény Perselust. Nem tudom, hogy mit kell gyötörni egyfolytában azt a szerencsétlent.

- Amúgy Lily Evans én nem értelek téged. Hogy tudsz jóban lenni azzal a Mardekárossal. Még a szeme sem áll jól, és akikkel barátkozik! Avery és Mulciber. Frank mesélte, hogy egyszer egy használaton kívüli teremben rajta kapta őket, hogy fekete mágiát gyakorolnak.

- Egyébként Perselus nem olyan rossz, mint látszik.

- Persze, mert te mindig csak a jót keresed másokban, és a hibáikat figyelmen kívül hagyod!- vágott közbe Alice.

- Amikor néha kettesben sétálunk, nagyon kedves velem. És nem is látszik rajta, hogy kikkel barátkozik. Persze, már régóta mondom neki, hogy hagyja ott őket, de nem tudom miért, ragaszkodik hozzájuk. Egyébként az, hogy valaki Mardekáros, még nem jelent semmit. Bármely más házból kerülhetnek ki rossz emberek, mint ahogy a Mardekárból is jók.

- Ej, Lily, ej,- csóválta a fejét Alice- egy Griffendéles nem beszélhet így Mardekárosokról.

- De térjünk vissza Potterhez. Mi volt az a kis közjáték a lakoma után?

- Nos, Pottert körülvették a visítozó lányok, ez meg nagyon zavarta őt- kezdte Lily, majd végig mondta mi történt.

- Ajjaj, Lilynek komoly udvarlója van! –visongatott Alice.

- Maradj már! Sohasem járnék Potterrel!

- Soha ne mondd, hogy soha! Egyébként miért nem?

- Csak azt tudom mondani, amit tavaly. Mert beképzelt, és mert Perselust folyton piszkálja!

- Lily –szólt Alice komolyan-: Potter, nem beképzelt, csak előtted vág fel mindig. Piton meg kit érdekel?

- Engem, mert barátok vagyunk. Mellesleg Potter miért bántaná Perselust, ha nem azért, mert azt hiszi, hogy ő mindent megtehet?

- Nem tudom Lily.

- Na, jó, hagyjuk Pottert. Mesélj inkább Frank Longbottomról!

- Hát…- kezdte értelmesen- nem igazán tudok mit mondani- mondta végül zavartan. Ha nem lett volna leoltva a lámpa, Lily láthatta volna barátnőjén, hogy elpirult.

- Azt hittem, hogy bevallod, nekem végre hogy odáig vagy érte…- mondta kicsit szomorúan Lily.

- Te ezt honnan tudod?- kérdezte kíváncsi hangon a másik.

- A barátnőd vagyok azóta, hogy elsőben egyszer véletlenül leöntötted az bűbájtan könyvemet, és a legjobb barátnőd azóta, amióta egyszer eltévedtünk a Tiltott Rengetegben. Na ná, hogy rájöttem! Amúgy is egyfolytában őt bámulod.

- Hát… öhm… nos, igen, ez így igaz.

- És volt már valami?

- Nem, semmi.

- Amúgy ha nem jön össze, csak tudd, hogy az őrzőtöknek tetszel. Mondta.

- Ezt majd inkább holnap beszéljük meg, mert én menten elalszom. Jó éjt.

- Rendben. Jó éjt!

***

Közben az öt fiú, a Tekergők, kiegészülve Frankkel, szintén beszélgettek:

- Hát, Ágas, ahogy elmesélted, ez a történet, jó nagy bukta Evansszel- kezdte Sirius vigyorogva.

- Köszi, Tapmancs a megértést. Igazán nagyon jó barát vagy- válaszolt keserűen James.

- Tudom, hogy én vagyok a legjobb, ehhez kétség sem férhet!- vigyorgott tovább a megszólított.

- Hm… egoista majom!

- Bagoly mondja verébnek! Amúgy hogy is volt… lássuk csak… ja, igen! Tudom, hogy egy ilyen jóképű sráccal, mint én egy ilyen gyönyörű lány, mint te nagyon szívesen randizna, ugye Evans?- parodizálta barátját a fiú.

- Hagyjad már! Normális, hogy zavarban volt a szerelme előtt! Csodálom, hogy egyáltalán meg tudott szólalni!- szakította félbe Sirius csodálatos előadását Remus.

- Óóó… mik ki nem derülnek Ágaskáról! Most már nem csak teszik, már a szerelemed is?- mondta színpadiasan a félbeszakított.

- Igen, ha nagyon érdekel igen, beleszerettem!- csattant fel James- van ezzel talán valami problémád?

- Öhm… nos…nem…igazán.. – hebegte legjobb barátja kiabálásnak hatására meglepetten Sirius - Nos, remélem, tudod, hogy kemény fába vágtad a fejszédet, öreg. A csaj nem úgy néz ki, mit aki hamar az ágyadba dőlne… - folytatta „komolyan”.

- Látom még mindig nem érted kedves fafejű barátom. Én nem lefektetni akarom Evanst. Én azt hiszem, beleszerettem- vallotta be James.

- Ööö… - reagálta le nagy értelmesen Sirius – hú, szóval te most akkor tényleg komolyan. Fúha. Nos, hát sok sikert hozzá! –és szívből megölelte legjobb barátját.

- Köszi. De amúgy nem értem, hogy miért állt körbe az a rengeteg lány a lakoma után. Eddig nem volt ilyen, hogy rendese körbeállnak, meg autogramot, meg randit kérnek tőlem.

- Ágas! – kapcsolódott be a beszélgetésbe Remus is- Nézz már magadra! Egy fejjel magasabb lettél a nyáron, jóképű vagy, tehetséges, jó kviddicsező, csapatkapitány, minden lány álma!

- Kösz, tudtam én, hogy én vagyok a legjobb!- mondta egy kicsit jobb kedvre derülve,, majd Sirius tekintetét látva hozzá tette- Meg persze Tapmancs!- vigyorgott- Amúgy mit ér az a sok lány, ha csak annak az egynek nem kellek, aki nekem kell…- folytatta fásultan James és lehorgasztotta a fejét. A szoba egy pillanatra elcsöndesedett és mindenki sajnálkozva nézett a fiúra.

- Te Holdsáp! Te együtt leszel vele prefi! Meg amúgy is olyan jó megvagytok. Nem tudnád…- lelkesedett James.

- Nem Ágas, nem tudnám! Tavaly is megkértél erre, és akkor is az lett a vége, hogy egy hétig nem szólt hozzám Lily. Én nem vállalom be.

- Köszi! De rendes vagy!- méltatlankodott James- és te, Frank? Tényleg! Te jóban vagy Lily legjobb barátnőjével! Rajta keresztül talán…

- Még hogy jóban van Alice-szel! Ő a szerelme! –vágott közbe Sirius, mire Frank elpirult, a többiek pedig érdeklődve néztek rá.

- Most mit kell bámulni? És ha tetszik, akkor mi van? Érdekes, Jamesre senki nem néz így Lily miatt!- háborodott fel Frank.

- Nem emlékszel, hogy Ágasra is így néztünk, mikor bevallotta Lilyt? Egyébként mióta teszik?

- Hm… már vagy egy fél éve.

- Juj, de izgi- szólalt meg végre Peter is- és tetszik még valakinek valaki?

- Nem- mordult rá Sirius egy kissé lenéző pillantás kíséretében.

- Na, jó fiúk, holnap tanítás, úgyhogy szerintem menjünk lefeküdni!- mondta Remus.

- Rendben- válaszolta James.

Úgyhogy mindenki megkereste a maga ágyát és aludni tért.

***

Történetünk szereplői, talán a jóllakottságtól, vagy az elalvás előtti lelkizéstől, vagy szimplán, csak mert visszatérhettek a Roxfort ódon falai közé, nagyon kellemesen, nyugodtan aludtak. De a nagy vihart általában mindig hatalmas nyugodtság előzi meg.