Ruby:

- Az gyógyító azt mondta, hogy elmehetsz. Öltözz fel, hoztam neked néhány ruhát! – mondta végül Suzy.

- Jártál a lakásomban? Mennyit alhattam?

- Két teljes napot. Jól kipihenhetted magadat.

Wanda felöltözött, megfésülködött a Suzy által kikészített fésűjével, egy kicsit bepúderezte az arcát azzal a púderrel, amit szintén Suzy készített ki neki.

- Suzy?

- Tessék!

- Ugye nem kell abba a lakásba visszamennem? Én nem akarok!

- Hm... Nos nem tudtam, hogy mi a véleményed ebben a témában, úgyhogy rendet tettem a lakásodban. De arra is gondoltam, hogy esetleg nem akarsz visszamenni, ezért rendbe tettem a vendégszobánkat, úgyhogy lakhatsz nálunk is. Amíg el nem döntöd, hogy hogyan tovább az életben.

- Ó, Suzy, te olyan jó barát vagy! – ugrott a nyakába Wanda boldogan. – Ha nem probléma, akkor egy darabig igénybe venném a vendégszereteteteket.

- Dehogy probléma! Ben is azt mondta, hogy szívesen megismerne téged, ha már ennyit hallott rólad.

Suzy összepakolta Wanda cuccait. Megkeresték Wanda gyógyítóját, aki megírta a zárójelentést. Javasolta Suzynak, hogy figyeljen oda barátnőjére, hogy ne érje túl sok stressz és izgalom, majd elengedte őket.

Kisétéltak a Szent Mungóból. Wanda hálát adott mindennek, ami szent, hogy Suzy még időben talált rá, és hogy nem halt meg. Bár Sirius nélkül...

Még elfelejheti!
Sosem fogja...

Még jöhet más!
Nem fogja érdekelni...

Ez volt az igazi, mindent elsöprő szerelem. Ami még mindig tart. Pedig sosem lehet már az övé...

- Siriusra gondolsz? – tapintott rá rögtön a lényegre Suzy. Wanda csak most vette észre, hogy megálltak, és valószínűleg azon a helyen vannak, ahol hoppanálni fognak barátnője lakásához. Lassan válaszolt, elkínzottan:

- Igen.
- Szeretnéd meglátogatni az Azkabanban?
- Suzy, azt nem lehet!
- El tudom intézni! Van elég befolyásom hozzá, hidd el!
- Semmire sem vágyom jobban!
- Akkor ezt megbeszéltük! De előbb menjünk haza! Pihenünk, és lelkizünk pár napot, közben kijárom, hogy meglátogathassuk a lovagodat! Finomakat eszünk, megnézünk pár jó filmet...
-  Suzy! Neked van olyan mugli dobozod, amiben emberek szaladgálnak?
- Azt tévének hivják, és igen, van. Meg még egy csomó más mugli kütyüm van, mert tudod, Ben mugli származású, és nehezen mondott volna le ezekről a dolgokról, úgyhogy felajánlottam, hogy legyen nekünk is. Van például telefonunk is, hogy Ben mamája, Eva, bármikor elérhessen minket. Na, de most már tényleg induljunk!

A hoppanálás művelete olyan érzést keltett bennük, mintha egy szűk gumicsövön húzták volna őket keresztül. Aztán megérkeztek London középosztlybeli lakóinak negyedébe, egy kis sikátorba.  Viszonylag új építésű lakótömbökhöz érkeztek, kívülről jól mutattak.

- Nem lesz valami nagy, vagy hű de elegáns, de el fogunk férni - tájékoztatta őt Suzy, miközben a kulcsával kinyitotta az egyik lakótömb bejáratának ajtaját. Két emeletet kellett menniük. A háziasszony kinyitotta a lakás ajtaját, és egy otthonos lakás képe tárul Wanda szeme elé.

  Ámulva lépett beljebb, és nézett körül. Igaza volt Suzynak: nem túl nagy, de éppenséggel nem is kicsit. Nem olyan hű, de elegáns, hanem olyan suzys. Még a lakás illata is olyan, mint Suzyé.

Az előszoba terrakotta színű, közepes méretű fejtett kőlapokkal volt kirakva, a padló parkettázva volt. Volt egy kis asztalka, ami pár kis polccal rendelkezett, azon újságok voltak. Az asztalka előtt egy tükör függött a falon. Mellette egy fogas, annak az aljánál egy cipőtartó. Minden bútor bükkből készült.

Wanda levette a cipőjét, és beljebb ment. Az előszoba egy ebédlővel egybekötött nappaliba torkollott. A falak meleg narancsszínűre voltak festve. Tényleg volt egy tévéjük, amely a jobb oldali fal tövéhez volt állítva. Szép, nagy képernyőnye volt. Előtte egy nagy szőnyeg terpeszkedett, olyan volt, mintha össze lenne foldozva néhány anyagdrabból, de azért látszott rajta, hogy csomózott. A narancssárga és a citromsárga minden szénében pompázott. A kanapé törtfehér és karamellszín mintájú volt, nagy, puha díszpárnákkal. Volt hozzá két, kényelmesnek tűnő karosszék is.

A kanapé mögött egy csinos ebédlőasztal terpeszkedett: üveglapja volt, és fém talpa. Rajta egy kis méretű, négyzet alakú narancssárga terítő, pont középre igazítva. Rajta egy csokor friss, fehér orchideával megtöltött kecses kristályváza. Wanda tudta, hogy azt Suzy még a szülői házból hozta magával, hiszen rengetegszer járt már a nő szüleinél, még lánykorukban.

Az asztalt nyolc szék vette körül olyan kárpittal, mint amilyennel a kanapé is büszkélkedhetett.  Az asztalon túl egy amerikai konyha volt. Tisztaság uralkodott benne. A pulton egy nagy tálcányi kókuszos kocka volt.

- Hm.. Úgy látom, Ben hagyott nekünk egy kis finomságot- mondta Suzy, mikor a pultra pillantott.
- Ilyen házias?
- Igen, de nem magától. Bele kellett nevelnem. De úgy néz ki kitűnő munkát végeztem, mert még el is pakolt maga után. És... – itt be kapott egy falat sütit – hm... Ez a süti isteni! Lassan már jobb lesz, mint én! Kóstold meg te is!

De Wanda már máshol járt. Önálló felfedező útra indult a lakásban. A konyhán túlhaladva volt egy ajtó, azon túl egy fürdőszoba. Állt benne egy míves kád, vele szemben fürdőszobai bútor. A polcokon parfümok, dezodorok, krémek, sminkeszközök, fogmosópoharakban fogkefe és fogkrém. Mellette egy zuhanyzófülke, amellett vécécsésze. A padló bordó csempével volt kirakva, a fal halvány rózsaszínűvel.

Kisétált a helyiségből, azza szemben ismét egy ajtó. Bement rajta. Egy ízlésesen berendezett szobában találta magát. Zöld, virágos tapéta volt a falon, a padlón bükk színű szalagparketta. Rögtön az ajtóval szemben egy nagy, takaros franciaágy, a fal színével megegyező ágytakaróval borítva, az ágy támlájánál rengeteg párna. Az ágy két oldalán két éjjelizekrény. Bal oldalt egy kecses fésülködőasztal állt, jobb oldalon pedig egy két ajtós ruhás szekrény.

Közben betoppant Suzy is, aki tájékoztatta Wandát:
- Ez lesz a te szobád, amíg nálunk vagy. Remélem megfelel.
- Ez... – nézett körbe még egyszer Wanda – tökéletes!
- Pedig nem olyan nagy szám. De nem lehetett modernebbre kialakítani, mert néha vagy Ben, vagy az én szüleim meglátogatnak, és ők ragaszkodnak ehhez a stílusú berendezéshez. Mi több! Rájuk kellett bíznunk, hogy ez itt milyen lesz, mert a mi ötleteink nem feleltek meg nekik.- csóválta a fejét mosolyogva a házigazda.
- Nekem nagyon tetszik!
- Ennek örülök. Ha akarod, megmutatom a lakás többi részét is.

Wanda bólintott, így továbbmentek. Így a vendég felfedezhetett egy kis spájzt, ami a konyha mellett volt. A polcain szép sorban különböző tartalmú, felcimkézett üvegek álltak, amelyeket Wanda vizsgálgatni kezdett.

- Szoktam készíteni befőtteket, lekvárokat és szörpöket. Egészségesebbek, mint a bolti, szintetikus vackok - tájékoztatta Suzy.

- Ez igaz! – helyeselt vidáman Wanda. Most elfelejtette minden baját. Olyan jó volt itt.

Suzy mutatott még hányatott sorsú vendégének egy ízlésesen berendezett babaszobát, amelynek bútoraiból kiderült, hogy a házigazdának egy fia és egy lánya lesz.

- Hannának és Peternek szeretném nevezni őket. Ezek olyan szép nevek!

- Suzy, legalább a te álmaid valóra váltak. Emlékszem, mindig arról álmodtál, hogy egy nap összeházasodsz Bennel, és lesz egy fiatok, meg egy lányotok, és boldogan éltek, míg meg nem haltok. Legalább neked sikerült – mondta szomorkásan.

Suzy megfogta a kezét, bevezette a nappaliba, és leültette a kanapéra. Valóban olyan kényelmes volt, mint amilyennek látszott.

- Azt mondod, hogy Sirius Black ártatlan? Hogy nem Halálfaló?
- Igen.
- Biztos? 100 százalék?
- Olyan biztos, mint a halál.
- Akkor kiszabadítom!
- Életfogytiglant kapott. Nem lehet.
- Suzy Cables nem ismeri azt a kifejezést, hogy ‘nem lehet’. Nagy Britannia első számú ügyvédnőjének ne lehetne? Futottam én be egy év alatt akkora karriert, hogy mindenki tudja, ki vagyok. Kinek menne, ha nekem nem?
- Suzy. Te terhes vagy. Nem kérhetek tőled ilyet. Neked nyugi kell.
- A munkám a hobbim is. Szeretek igazságot szolgáltatni. És szeretek jót tenni másokkal.
- Komolyan megtennéd?
- Meg.
- Köszönöm!
- Erre valók a jó barátok.

Suzy énekelni kezdett:

“Azért vannak a jó barátok,
 Hogy a rég elveszetett álmot
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jó barátok,
Hogy az eltűnt boldogságot,
Visszaidézzék egy fázós alkonyon.”

- Neee! Suzy! Könyörgöm ne énekelj! Szörnyű hangod van! – esedezett Wanda kegyelemért.

Suzy sértett arcot mímelt pár másodpercre, majd nevetni kezdtek.

Kicsit minden olyan volt mint régen, a Roxfortban.