|
A night to remember - A majdnem befutó
Suzy 2008.11.16. 18:48
 Ezt a fejezetet muszáj közbeszúrnom, és az itt leírtaknak a jövőben még lesz jelentőssége! ;)
Suzy álmatlanul forgolódott az ágyában. Nem jött álom a szemére. A másik szobában tanyázó Wanda már órák óta békésen szuszogott a másnapról álmodva, ami nem is csoda, hisz’ már hajnal három volt. (Ebben az esetben talán bölcsebb lenne az „aznapi” szót használni, de ez mellékes.)
Álmatlanságát lehetne fogni a közelgő tárgyalás miatti izgulásra, de a nő tudta, hogy nem ez a baja. Minduntalan egy beszélgetésfoszlány visszhangzott a fülében, mely közte és Wanda közt folyt a délután.
- Amúgy az hogyan lehetséges, hogy már egy hete nálatok vagyok, de még nem is láttam?
- Sok a meló, és a patikája fölötti lakásában alszik újabban. Majd jövő héten haza jön.
- És nem hiányzik?
- Hm… nem, nem igazán…
- Már nem szereted?
- Ja, azért szülök neki gyerekeket, mert nem szeretem…
- De akkor hogy fogod fel ilyen lazán?
- Könnyen. Megszoktam.
Igen, ez volt Suzy álmatlanságának igazi oka. Azaz nem maga a beszélgetés, hanem a tartalma. Benen gondolkodott és a kapcsolatukon.
Igazából nem is tudta, hogy mi baja van. Megkapott az élettől mindent, amit csak remélhetett. A legfontosabbat, az egészséget. A második legfontosabbat, a szerelmet. Azt a szerelmet, amire mindig is vágyott. A nyugodt, békés szerelmet. Nagyon szerette férjét, és ez viszont is elmondható volt. Az anyagiakkal is minden rendben volt, a rengeteg megnyert, nagy visszhangot keltett perek sok pénzt hoztak neki. Karrierje felfelé ívelt. Ezt kedvese is szintén elmondhatta magáról, rengeteg új főzetet és gyógyitalt talált fel az utóbbi egy évben, melyekkel sok pénzt keresett. Patikája is elhíresült Nagy-Britannia varázslói körében, és ez által az ország egyik legbefolyásosabb üzletembere lett. Suzy most várta ikreit, egy boldog, békés életet mondhatott a magáénak. Erről álmodott kislány kora óta. De mégsem érezte boldognak magát. Néha kifejezetten úgy érezte, aranykalickában él.
Megvan mindene, de még sincs semmije. Az életében már mindent elért, amit csak akarhatott, és nem voltak céljai. Mint embernek nem. Az teljesen más dolog, hogy a munkahelyén mit akar elérni, ugyanis ő a munkát és a magánéletét teljesen szétválasztotta.
Ez egy nagyon bonyolult dolog volt, és a probléma forrása a Bennel való kapcsolata volt.
Mikor rá gondolt, már nem remegett meg, nem szorult össze a szíve, nem is vert hevesebben, a gyomra se kúszott fel a torkába. Úgy viszonyult hozzá, mint ha a bátyja lenne. Szerette, de olyan volt, mintha többé nem lenne szerelmes belé. Nem égett a tűz, nem volt meg a szenvedély, és nem érezte magát boldognak. Tudta, nála jobb emberrel nem is élhetné le az életét, hiszen Ben maga volt a tökély, és szerette őt. Képes volt gondoskodni a majdani családjukról. Hangos szót köztük sosem lehetett hallani, mindenben egyetértettek, hisz’ ugyanolyan emberek voltak. Ha pedig mégsem, rögtön megtaláltál közös erővel a mindkettejük számára megfelelő megoldást. Idilli volt a kapcsolatuk, de Suzynak ez mégsem volt elég. És emiatt egyrészt utálta magát a telhetetlensége miatt, másrészt kétségbe volt esve a jövőképe miatt.
Már most olyanok, mintha évszázadok óta együtt élnének. Azon ritka alkalmakkor, amikor kettesben vannak, nem romantikáznak, nem mennek el étterembe vagy valahova, nem utaznak sose sehova, még nászúton se voltak. Csak otthon ülnek, és nem csinálnak semmit. Tévét néznek, vagy megbeszélik a híreket, a családi eseményeket. Aztán, ha elálmosodtak, elmentek aludni, és ennyi. Nem történt velük sose semmi. Mikor ezen elgondolkodott, legördült két néma könnycsepp az arca két oldalán.
Erről álmodott. Megkapta. És most mégsem örül neki. Arról álmodott, hogy lesz egy férje, akinek a neve Ben Cables lesz, akivel ilyen jól kijönnek, akivel szeretik egymást, és ez ugyanilyen nyugodt, békés lesz. És most, hogy mindez megvan, rá kell jöjjön, ő nem is ezt akarta.
Wanda és Sirius hirtelen szerelme ráébresztette, hogy a világon létezik vad szenvedély, élénken lobogó tűz is, és a történet ismeretében átfogalmazódott benne a szerelem jelentése. Az, ami köztük van Bennel puszta szeretet, de nem szerelem. Pedig ő arról álmodott lánykora óta, hogy Bennel majd örök szerelemben élnek. De akkor még a szó alatt mást értett. Ami most van. És ami már többé talán nem kell neki.
De most mit tehetne? Itt fekszik az ágyban Ben gyermekeivel a szíve alatt. Annak a Bennek a gyerekeivel, akit tizenegy éves kora óta szeret, akit most is szeret, és aki viszont szereti őt. De nem szerelmesek.
Suzy szívében újra felelevenedett egy réges-régi emlék. Még hatodikos korában egyszer felhagyott a Ben iránti vágyakozásával, mikor teljesen elege lett a viszonzatlanságból. Egy hollóhátas fiú, egy bizonyos Sam Thompson pedig igen nagy érdeklődést mutatott az akkori Suzy Shinner iránt.
Igazából a legjobb barátja volt, és nagyon sok időt töltöttek együtt hármasban, Wandával. Sam tisztában volt azzal, hogy Suzy szíve más miatt dobog hevesen, de ő mégis a lányba volt szerelmes. Ezért, amikor meghallotta hatodévben a lány csalódott hangját, melyen kimondja, hogy többé Ben nem érdekli, nagyon megörül. Ügyesen, lépésről lépésre fonta kapcsolatukat szorosabbra, se ezzel elérte, hogy a lányban fellángoljon valami iránta. S onnantól már nem volt megállás: felgyorsultak az események, és hamarosan egy randin találták magukat egy roxmortsi hétvégén. Természetesen már ott elcsattant az első, forró csók, és egy pár lettek. Sülve-főve együtt voltak, minden percüket együtt töltötték. Hol a Szükség Szobájában, hol egy üres tanteremben, egy kihalt folyosószakaszon. Sam megmutatta a lánynak, hogy mi az a szenvedélyes szerelem.
Sosem volt nekik elég egymásból. Akár csak öt percet, akár öt órát töltöttek együtt, semmi nem volt elég. A hétvégéken kizárólag egymással érintkeztek, volt olyan hogy órákon keresztül csak szenvedélyesen csókolóztak, ölelkeztek. Valósággal megfojtották egymást a másik iránt érzett szerelmükkel, és nem volt többé életük egymáson kívül. Suzy egy istennőnek tartotta magát abban az időben, hiszen csak egy istennő iránt érezhetnek ilyen hő szerelmet.
Persze ennek a nagy szerelemnek megvoltak a hátulütői, melyekkel Suzy akkor szembesült, amikor házvezető professzora, Flitwick behívatta az irodájába. Közölte vele, hogy mint hollóhátas, és él tanuló, nem engedheti meg magának a rendszeres H és T eredményeken minden egyes tantárgyból. Suzynak döntenie kellett: egy majdani jó állás vagy Sam? Ő akkor az állást választotta, és egy mesebeli életet. Megölte magában a Sam iránti szerelme utolsó csíráját is, és visszatért a tanulmányaihoz. Wandának köszönhetően az év végi vizsgái kivétel nélkül kiválók lettek, és az élete folyt tovább a megszokott, nyugodt mederben. Még Ben iránt is újra fellángolt a plátói szerelem, mely azonban nem befolyásolta élete többi részét. Ő ezt így érezte tökéletesnek.
Ellentétben Sammel, akit összetört Suzy hirtelen szakítása. Ő azóta is töretlen szerelemmel van a most már férjezett nő iránt, és sosem fogja elfelejteni. Valahányszor felidézi magában a kedves arcot, a forró csókokat, a szenvedélyes öleléseket, az együtt töltött órákat, a szíve sajdul bele. Ő mutatta meg Suzynak, hogy mi is az a szenvedély, hogy mit jelent szerelmesnek lenni egy másikban. Ez az életüket, egymást és önmagukat felemésztette, csupán egyetlen nagy szerelem voltak ők együtt, és Suzy hiába ment el, és fordított neki hátat minden közeledésére, ő nem hagyja el, és élete végéig szerelmes lesz Suzy Shinnerbe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
