Ruby:

Az ajtónak egy hosszú, szőke hajú fiú támaszkodott, aki unottan bámult ki a fejéből. Álmos volt, de egy beszélgetést még mindenképpen meg kellett ejtenie, mielőtt hátradőlhetett volna. Csak arra várt, hogy kicsöngessenek.
Igaz, nem volt biztos benne, hogy a mondandója hasznos lehet, mégis úgy érezte, muszáj megosztania az illetékesekkel.

Hirtelen aztán kitárult az ajtó, a diákok pedig sorban kiözönlöttek rajta. A fiú egy ideig azt hitte, fölöslegesen várt annyit, de végül megpillantotta a sötét hajú lányt, akit keresett.
- Bonnie! – szólította meg. Aztán mikor közelebbről is szemügyre vette őt, elképedt. – Te se tudtál aludni?
- Nem, Dei – rázta meg a fejét a lány ásítozva. – De ami azt illeti, most épp aludni készülök…

- Én is – helyeselt a japán fiú. Aztán komolyabb lett a tekintete és félrehívta Bonnie-t. Amikor megbizonyosodott róla, hogy senki nem hallja, kicsit törve az angolt, beszélni kezdett. – Egy nagyon fura dolog történt éjjel. Ketten voltunk Itachival a szobában…
- Figyelj, én tényleg szeretem a homokosokat – szögezte le a lány kicsit nyűgösen –, de ha lehet, a hancúrozásotokat majd akkor részletezd, mikor nem vagyok halálosan fáradt!

Deidara értetlenül meredt rá. El sem tudta képzelni, mit magyarázott neki a magyar lány – angolul. Azt viszont sejtette, hogy nem egy hétköznapi témát hozott fel, mert akkor legalább a felét megértette volna.
- Hallgasd meg engem! – döntötte el végül a válaszát. – Először Piton tűnt el és a barátai. Aztán King. Én meg egyedül maradtam Itachival. Reggel négykor jöttek vissza Piton és a többiek. King meg csak öt előtt.

Bonnie végre megértette, mire akart kilyukadni a fiú. Feltűnt neki, hogy a szobatársai kijárnak éjszakánként. Ők persze eddig is sejtették, hogy Perselus Piton a hunyó, de most már bizonyítékuk is volt rá. Arra viszont még mindig nem jött rá, hogy a fiú ezt miért pont neki mesélte el. Mielőtt azonban rákérdezhetett volna, már meg is kapta a választ.
- Hallottuk, azt beszélték, hogy valaki közülük bántotta a magyar lányokat – ecsetelte Deidara. – Sok vért, árulót és újoncot emlegettek.

- Áruló? – kapta fel a fejét hirtelen Bonnie. Kicsit kezdett feléledni, amikor új, érdekes információkat szerzett. – Nem hallottad, milyen áruló?
- De igen – nézett rá komolyan a japán. – Áruló, közületek.
- Közülünk? – hűlt el a lány. Egészen eddig a pillanatig meg sem fordult a fejében, hogy hatuk közül bárki is hazudna. Hiszen már egészen kicsi koruk óta barátnők voltak.
- Nem értettem pontosan – csóválta a fejét Deidara. – De elmondtam mindent neked, Bonnie kisasszony. Mi ez az egész?

- Semmi, Dei, semmi – nyugtatta meg ázsiai barátját Bonnie. Ő viszont egyáltalán nem volt olyan higgadt és vidám.
Nem tudta, mihez kezdjen a birtokába került információval. Először az jutott eszébe, hogy megosztja barátnőivel, de ezt hamar el is vetette. Akkor aztán soha nem kapjuk el az árulót, ha az orrára kötöm, hogy tudok róla.

Aztán gondolt arra is, hogy legalább Natalye-t be kellene avatnia. A klubhelyiségbe ezzel a tervvel sétált fel, de mielőtt belépett volna a szobájukba, elfogta őt a kétség.

Mi van akkor, ha pont Lye az? Elvégre… talán megharagudott James miatt a griffendélesekre, ezért elképzelhető, hogy titokban a Mardekárral közösködik. Sőt, ahogy jobban belegondolt, az is a lány ellen szólt, hogy az éjjel egyedül őt és Doryt nem kábították el.

Apropó Dory! Ő később jött utánunk, előtte pedig ki tudja, merre járhatott? És itt van még az a beteges kapcsolat is Will és őközte. Lehet, hogy az a srác hálózta be. Mi van, ha Will újoncka? Akkor logikus lenne, hogy miért van közöttünk áruló - morfondírozott Bonnie, miközben benyitott a hálójukba. Rajta kívül már négyen ott voltak: mind aludtak, ami nem is volt meglepő a mozgalmas éjszaka után.

Ő csak letelepedett az ágyára és végignézett a békésen szuszogó lányokon. A barátnői. Kivéve azt az egyet, aki elárulta őket. Valahogy ezek után nem bírt feltétel nélküli szeretettel gondolni rájuk. Nem tudta, melyikükre kellene haragudnia, kit kellene megmentenie a rossz tettektől és hibáktól.

Talán Jess? Újabban annyira külön van tőlünk, állandóan Remusszal lóg. Sirius szerint Remus is egyre kevesebbet van velük. Talán ők ketten azok, akiktől tartanunk kell? Mert Jess egyedül biztos, hogy nem menne bele semmi rosszba. Csak akkor, ha valaki belerángatja. De vajon Remus, az a csendes, okos és szerény fiú képes lenne ilyesmire?

Nem tudta, mit gondoljon. Zsongott a feje: hallotta Deidara nyelvtanilag hibás, akcentusos mondatait, közben pedig az éjszaka képei rémlettek fel benne. Fáradtan hátradőlt az ágyán és lehunyta a szemét.

Suzy is gyanús. Reg is az, és hiába végeztek egymással, senki nem tudja, mi mindent beszéltek meg még akkor, mikor együtt voltak. Aztán itt van ez a Brice is, akiről az égvilágon semmit nem tudunk. Ők mindketten befolyásolhatták Suzyt.

És végül Ruby, aki feltűnően sokszor keveredik bajba. Ez lehet akár azért is, mert mindig rosszkor van rossz helyen, de azért is, mert szándékosan keresi a bajt. Ráadásul King és Down is gyanús, ő pedig mindkettőbe túl gyakran fut bele.

Bonnie abban biztos volt, hogy magától egyik barátnője sem vetemedne olyan dologra, mint az árulás. És abban is, hogy ha időben rájön, ki az eltévelyedett lélek az öt lány közül, még vissza tudják terelni őt a helyes ösvényre. Csak éppen azt nem tudta, hogyan fogja kideríteni az igazat. De abban a pillanatban nem érezte képesnek magát semmire. Hagyta, hogy az egymást kergető gondolatai szétszéledjenek és őt lassan elnyomja az álom…

*****


Perselus Piton egész nap úgy érezte, mintha követték volna. Egy ideig nem törődött vele, de aztán minden sarkon hátranézett. Mivel soha nem látott semmit, azzal gyanúsította magát, hogy az üldözési mánia kezd elhatalmasodni rajta. Főleg, hogy azon a napon minden második diák megkérdezte, hogy fodrásznál volt-e. Mivel azonban csak hajat mosott, mindenkire rávicsorgott és válaszadás nélkül tovább ment.

Egyedül attól a furcsa érzéstől nem tudott szabadulni. Ugyan kivételesen teljesen legálisan járt el mindenben, mégis rossz volt a lelkiismerete. Nem akart visszamenni a Mardekár klubhelyiségébe, ezért kitalálta, hogy lerázza azt az idegesítő, nem létező utánfutót.
A lehető leglogikátlanabb útirányokat választotta ki, ráadásul igyekezett nagyon gyorsan közlekedni.

De minden hiába, még mindig nem érezte egyedül magát. Végül úgy döntött, radikális módszerhez folyamodik: fintorogva bár, de bevette magát Hisztis Myrtle mosdójába, ahová épeszű ember nem tette be a lábát.
Azonban mint később kiderült, ez egyáltalán nem volt jó döntés. Hirtelen lépések zaja ütötte meg a fülét.

Nem volt paranoiás, de reflexből előrántotta a pálcáját. Amikor azonban kinyílt az ajtó, egészen más állt előtte, mint akire számított. A zöld szemek megvillantak, s máris egy pálca szegeződött a mellkasának. Piton észre sem vette, mikor fegyverezték le.
- Azt hiszem, ideje beszélgetnünk, Perselus.

*****


- Tessék kiengedni! – könyörgött Ruby a javasasszonynak délután három óra környékén. – Már teljesen kipihentem magam, egész nap aludtam… És jól is vagyok.
- Nem tudhatjuk, miféle mellékhatásai lehetnek annak a méregnek, amit beadtak neked – rázta a fejét Madam Pomfrey. Hátat fordított betegének, majd mielőtt kisietett volna a gyengélkedőről, még hátraszólt: - Ha elmész, többet se téged, se a barátaidat nem látlak el.

Ez hatott. A lány lemondó sóhajjal visszarogyott a párnájára. Suzy, aki nem volt olyan fáradt, mint a többiek, meglátogatta őt tanítás után, de könyvet nem hozott neki. Így hát már megint egyedül maradt a kavargó gondolataival.
Jobb híján ismét a kényelmesen helyezkedett el az ágyán és megpróbált aludni. Volt egy olyan sejtése, hogy ez az egyetlen értékes dolog, amit itt csinálhatott…

Sötét volt, a folyosón pedig senki nem járt, csak egyedül ő. Az a lány, felemelt pálcával, kifejezéstelen arccal, zöld szemmel. Egy ideig csak céltalanul bolyongott, aztán hirtelen határozottá vált. Kopogós lépésekkel haladt előre, üldözőbe vett valakit. Suzy Shinnert.
A lány hiába menekült, a varázspálcás alak hamar utolérte. Csupán egyetlen legyintés volt, Suzy máris ájultan feküdt a hideg kövön.

Az érzelmek nélküli lány azonban nem állt meg itt. Tovább kóválygott a folyosókon, egészen addig, míg egyszer csak meg nem jelent a látómezejében egy másik lány is. Bonnie Taylor. Csak egy újabb intésébe került, az áldozat pedig összerogyott. Ő viszont rezzenéstelen arccal, nemtörődöm módon lépett át fölötte. Nem érdekelte senki és semmi.

Végül egy harmadik személyt is üldözőbe vett. Jess Mastriani azonban elővigyázatosabb volt barátnőinél. Megszólította őt. De ő nem reagált, csak magasabbra emelte a kezében tartott fegyvert és belekezdett egy varázsigébe. A Cruciatus-átokba… Azonban még mielőtt befejezhette volna a tiltott ráolvasást, a célpontja eltalálta őt. Nekirepült egy kemény falnak, és hangos roppanások jelezték, hogy néhány csontja eltört. Az eddig érzéketlen tekintete hirtelen megtelt kínnal és fájdalommal. Sikítani szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. A lány szinte minden porcikájából lassan csorogni kezdett a vér… Az a lány én voltam.

Ruby mellkasába éles fájdalom hasított, arra ébredt, hogy egy hangos sikoly hagyja el az ajkait. A szája szélén egy vékony csíkban vér folyt le, ő pedig egész testében remegett.
- Hé, hé! – hallott valahonnan nagyon messziről egy rémült hangot. Mire végre sikerült felfognia, hogy a gyengélkedőn fekszik, Edward King már ott is termett mellette. – Jól vagy? Jézusom, már megint vérzel…

- Én voltam – jelentette ki hisztérikus hangon Ruby. A könnyei megállíthatatlanul patakzottak, a mellette állónak pedig fogalma sem volt, mi történt. – Én támadtam meg őket. Mindenkit…