Ruby:

- George, mondd hova is megyünk? – kérdezte testvérét Fred.
- Roxmortsba!
- Értem, de akkor miért ide hoppanáltunk? Innen még nagyon messze van a falu!
- Azért, mert meg kell beszélnünk pár dolgot! –komolyodott el a fiatalabb fiú.
- Mire gondoltál? Hiszen már egy csomót beszéltünk!

- Tudod, valamiért úgy érzem, hogy már nem kell sokat várnunk a végső ütközetre. És balsejtelmeim vannak.
- Jaj! Tesó, ennyire ki vagy bukva mindig, ahányszor rosszat álmodsz? – gúnyolódott Fred.
- Ez nem az álom miatt van! Már napok óta ilyen érzéseim vannak!
- Hát te totál bediliztél! Rubyval együtt! Mind a ketten rémeket láttok!
- Nem rémeket látok, csupán szeretnék beszélgetni a testvéremmel! – mondta szinte remegő hangon George, és megfogta Fred karját, ezzel megállítva őt – Mi van, ha meghal valamelyikünk? Mi lesz akkor, ha mind a ketten meghalunk?
- Nem halunk meg, és kész! Annál jobbak vagyunk! És most kész, megyünk Roxmortsba, és nem gyalog! – zárta le a vitát Fred. Két perc múlva már a Három Seprű előtt álltak.

De hamarosan rádöbbentek, hogy nem volt jó ötlet fényes nappal idejönniük. Ugyanis négy csuklyás alak azonnal feléjük indult felemelt pálcával.
- Kik vagytok, és mit kerestek itt?
- Fred és George Weasley vagyunk – mondta meg az igazat George, mit sem törődve ikertestvére megrökönyödött arcával.
- És még csak nem is tagadja! – visította egy boszorkány, Bellatrix Lestrange – Ezek Arthur Weasley gyerekei, aki tagja a Főnix Rendjének!
- Akkor kapjuk el őket! – szólt egy csuklyás férfi.
- Ne! Várjanak! – szólt George ismét – Azért jöttünk, hogy üzletet ajánljunk Tudjákkinek! – itt egy jelentőségteljes pillantást vetett testvérére.

Fred rögtön megértette, hogy bajban vannak, és csak egy lehetséges kiút van szorult helyzetükből, így aztán ő fűzte tovább a szót:
- Tudják, minket nem érdekel a rend, meg a csata. Mi feltalálók vagyunk! És van egy találmányunk, ami szerintünk érdekelné a maguk főnökét!
- Milyen találmány? – kérdezte Bellatrix.
- „A Sötét Jegy Gyerekeknek” a neve. Ez egy lemosható tetoválás, amit a halálfalók gyerekeinek terveztünk, csak még nem dobtuk piacra. – felelt Fred.
- Méghozzá azért nem forgalmazzuk még, mert arra gondoltunk, hogy esetleg Tudjukki jogdíjat akar kérni érte, elvégre az ő ötlete, akkor nem akarunk botrányt – fűzte tovább a szót George komoly arccal.

- És mi lenne az üzlet? – kérdezte a csuklyás.
- Ha a maguk ura nem kér jogdíjat, akkor kap ingyen tíz darab tetoválást – jelentette ki Fred.
- És ez miért jó neki, és nekünk? – kételkedett Bellatrix.
- A maguk gyerekeinek jó, mert így megtalálják a társaikat, és nem kell a többi, jegymentes gyerekre pazarolniuk az időt – mondta George – Mivel a gyerekek még kicsik az igazi jegyhez, ezzel gyakorolhatják, milyen lesz ha nagyok lesznek.
- Maguknak semmi hasznuk nincs belőle... De ha Tudjukki is felteszi ezt a darabot – mutatott Fred egy tetoválásra, ami átláthatatlan papíron volt -, akkor ha megérinti a saját jegyét, a gyerekek jegye izzani kezd. Persze nem fáj nekik, csak erősebb lesz a színe. Ilyenkor a szülők elmagyarázhatják, hogy ha majd megkapják az igazi jegyet, akkor ilyenkor szaladni kell, mert a nagyfőnök hív.

- Add ide! – szólt Bellatrix, és kitépte a fiú kezéből a tetoválásos papírt – Elvisszük neki, és ha tetszik az ötletetek neki, akkor garantáltan gazdagok lesztek!
- Jó, itt a címünk, ezen kereshetnek meg minket. És itt a használati utasítás a feltetováláshoz! – búcsúzott George.

Egy pillantás alatt eltűnt mind a négy halálfaló, és egy pillanat múlva már az ikrek a hasukat fogták a nevetéstől.
- Úgy, de úgy szeretném látni milyen fejet vág majd Tudodki! – törölt le egy könnycseppet az arcáról Fred. Észre sem vették, máris sötétedni kezdett. – Menjünk be a Három Seprűbe!
- Nem. Ott sok halálfalóval összefuthatunk, és még egyszer nem adhatjuk be ugyanezt a trükköt – intette le testvérét George - Tudod mit? Menjünk a Szárnyas Vadkanba! Ott úgyis nyugisabb a légkör! És mellesleg, a kocsmáros olyan goromba pokróc, hogy még maga Tudodki se merne bemenni egy üveg vajsörért!

Így hát elindultak, hogy igyanak egy kicsit, és kipihenhessék a nap fáradalmait. Mikor megérkeztek a kocsmáros boldogan fogadta őket:
- Á! Emlékszem én arra, mekkora csődület volt itt két éve, maguk is itt voltak! Az volt a kocsmám legforgalmasabb napja! Most nem jön több ember? – nézett ki a fiúk válla fölött.
- Nem, most csak mi jöttünk. És nem is a Roxfortból… - mondta Fred, és ahogy eszébe jutottak a boldog iskolaévek, és a többi diák, akik most bujkálnak, akaratlanul is lefelé görbült a szája. Arra gondolt, bárcsak ők is ott lehetnének. George talán észrevette ezt, mert így szólt:
- Csak egy vajsör elfogyasztására maradunk, utána átnézünk a suliba!

- Igen? – vonta fel a szemöldökét az öreg úr. – És hogyan terveztek bejutni?
- Természetesen nem a bejárati ajtón át! Van több titkos járat is… - felelt George.
- De a Mézesfalásba se sétálhatunk be csak úgy! Az olyan, mintha egyenesen Piton kandallójába mennénk hopp-porral! – mondta keserűen Fred.
- Nos uraim, én azt hiszem tudok mutatni egy új utat! – szakította félbe a fiúkat a kocsmáros.
Két perc múlva már az emeleten voltak, és egy képet bámultak. Egyszer a portré kinyílt, és egy átjáró jelent meg helyette. Az ikrek csodálkozva néztek hol a képre, hol egymásra.
- Ha ezen végigmentek, találkoztok az iskola elszökött diákjaival!
Ezzel a két fiú meglepve, de útnak indult. Mikor bemásztak, a kép becsukódott mögöttük.
- Nos, nincs más út, csak előre! – szólt George.
- Neked meg hogyan jutott eszedbe, hogy visszamenjünk?
- Fred, a vak is látja, hogy másra se tudsz gondolni, mint hogy lásd az iskolát!
- Mi? Nem! Nem vágyom és a suliba! Még csak az kéne!
- Ha te mondod! – vigyorodott el a George.

***

- Mond Bellatrix, miért hagytad el az őrhelyedet?
- Nagyúr! Találkoztunk két fiúval, akik üzletet akartak kötni veled! – szólt nő.
- Miféle üzletet?
- A gyerekek számára lemosható Sötét Jegyet készítettek. Itt van, ez a minta. Azt mondták, hogy ha ezt te felveszed, és megérinted, akkor az összes gyerek jegye elsötétül! A fiúk szerint jó tapasztalatszerzés lenne a gyerekeknek, hogy mire az igazi jegyet megkapják majd, addigra tapasztaltak legyenek. Akkor nem lennének ügyetlen újoncaid!
- Add ide azt a tetoválást! – parancsolta Voldemort.
Miután feltette, az útmutató szerint még várnia kellett fél órát. Mikor elérkezett a leszedés ideje Bellatrixhez fordult:
- Mit mondtál, kik voltak azok a fiúk?
- Fred és George Weasley...
Ekkor balsejtelem fogta el a Nagyurat, és letépte a karjáról a papírt.
- NEEEEE! – kiáltotta, mikor észrevette, hogy a Sötét Jegy helyett egy óriási liliom díszelgett a jobbján…

***

- Szerinted tetszik neki a liliom? – kérdezte aggodalmat színlelve Fred.
- Nem tudom. De ha reklamálni akar, nem talál majd mást, mint az üres boltot, és a „10 perc múlva jövök” táblát! – Azzal kiléptek az alagútból, és hirtelen semmit sem láttak a fényben.