Ruby:

- Ruby! Mondtam már, hogy szerintem ez nem jó ötlet?

- Kennie! Ne viccelj, ez oltári lesz!

- Az már egyszer biztos! – Az ikrek kórusban támogatták a fekete hajú lányt.

A kis csapat éppen egy olyan szobában áll, ami tele volt vízvezetékekkel. A főcsapot keresték, ami nem volt nehéz feladat, hiszen főcsap lévén nagynak kellett lennie.

Azonban akármilyen könnyűnek tűnt is a munka, nem igazán tudták megkülönböztetni a sok csapot.

- Szerintetek melyik az? – kérdezte Fred.

- Nem tudom. Lányok?

- Én tudom, de nem mondom meg! – dacoskodott Kennie.

- MICSODA?! – A két fiú egyszerre váltott paprikavörösre.

- Nyugi, én is tudom már… - kacsintott új barátaira Ruby. Odament egy szimpla, közepes méretű csőhöz, és kinyitotta a tetejét. – Készen álltok? – kérdezte a többi gyerektől, akik már mellette álltak.

- IGEN!

- Nem…

- Oké, akkor öntöm!

- Én azt mondtam, hogy nem!

De a fekete hajú lány nem törődött legjobb barátnőjével, csak beleöntötte a fiola tartalmát a csőbe. Ekkor előhúzott még egy üvegcsét. Az ikrek nagyot néztek, de mikor látták, hogy a lány ismét önteni készül, elvigyorodtak. Amint lezárták a nyílást, kiszaladtak a szobából.

Egy folyosónyit futottak, majd egy lányvécé előtt álltak meg.

- Mi volt az a másik lötty? – kérdezte George.

- Szódabikarbónaszérum. Attól még pezsegni is fog a víz…

- SZUPER!

- Szerintem nem annyira… Mindegy, Ruby, kérlek fogd meg a táskámat, ameddig bemegyek a mosdóba! – nyomta Kennie barátnője kezébe cókmókját, azzal el is tűnt az ajtó mögött.

- Te jó ég, hogy bírsz ezzel a lánnyal lógni? – kérdezte az egyik iker.

- Amikor nincsenek idegenek a közelben, akkor nem ilyen. Félénk egy kicsit, meg nem szeret rossz fát tenni a tűzre. Na, nem baj, mindenkinek vannak hibái.

- Neked aztán meg főleg! – hallatszott egy gúnyos hang a lány háta mögül.

Három lány ebben a pillanatban lépett ki a mosdóból. Egy barna, egy szőke és egy vörös hajú, az ikrek korabeli gyerekekből álló trió volt. Mind a hárman megvetéssel és undorral néztek a negyedik lányra.

- Parancsolsz?

- Azt mondtam, hogy egy szemetes jobban néz ki nálad! – kapta fel a vizet a vörös. Nagyon zavarta őt, hogy „ellenfele” higgadt maradt.

- Bizony! – helyeselt a két másik lány.

A várt hatás elmaradt. Ruby csak közömbös arcot vágott és mit sem törődve a nyilván való sértéssel, vigyorogva így szólt:

 - Polly, milyen rég láttalak! Kelly, Jenny!

- Nem hallottad, mit mondtunk? – kérdezte a szőke Jenny.

- Nem hallottad? – ismételte barátnőjét Kelly. – Sértődj meg!

- Ugyan már, az nem az én stílusom… Mi járatban errefelé?

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de a nénikém meghívott – mondta büszke, lenéző mosollyal a száján Polly.

- Igen, és nekünk nem kell idétlen névtáblát viselnünk…

- Sem pedig otromba pisiseket pesztrálnunk…

- És ami a legjobb, teázhatunk és beszélgethetünk a legújabb olasz divatról! Na és persze, a nagynéném biztosan ad néhány csinos ruhát!

- Ó, hogy most irigykednem kéne?

- IGEN! – vágta rá a három grácia.

- Nem unalmas egy kicsit, hogy naphosszat egy csésze ízetlen tea fölött ültök?

- A tea nem ízetlen és mint mondtam, a divatról fogunk cseverészni!

- Fúj! – A fekete hajú lány grimaszolt egyet és meg akart fordulni, ám ismét Pollyval találkozott szembe.

- Pontosan ez miatt nem lesz neked sose pasid!

- Te meg pontosan emiatt a hibás beszéd miatt fogsz megbukni… Ha nem akarnál felnőttesen beszélni, akkor talán tudnád, hogy nem „ez miatt”, hanem emiatt, és nem „sose”, hanem soha!

- De én legalább úgy nézek ki mint egy lány! Ellenben veled, aki még öltözködni se tud!

A fiúk itt ránéztek a lányokra. El is fintorodtak rögtön, mivel eléggé gusztustalannak tartották a trió öltözködését: rikító miniszoknya, mélyen kivágott póló, és magas talpú cipő – egy hétévesnek! Ezzel szemben Ruby nadrágot és egyszerű pólót hordott – mint egy normális korabeli gyerek. Erre a vörös hajú „hölgy” szeme rájuk szegeződött.

- Á! Csáó! – próbálta olaszosra fogni a köszönést. – A nevem Polly! Ők pedig Kelly és Jenny. A ti szerény személyetekben kit tisztelhetünk? – kérdezte vállait illegetve. Ismét hallani lehetett, hogy a tudatlanságából kifolyólag nem tud helyesen beszélni.

- Fúj! George, látod amit én? A vén nyanyák meztelenkedni akarnak!

- Te jó ég! Hol a fiú vécé, hánynom kell!

A lányok paprikavörösen és vérig sértve odébb álltak.

- Na, ezt megkapták! – nevetett Ruby.

- Még ilyen beképzelt libákat! – csóválta a fejét Fred.

- Nagyon odavannak magukért…

- De miért ilyenek veled?

- Ez egyszerű - szólalt meg az ekkor érkező Kennie –, irigyek az én drága barátnőmre, mert ők rondák!

A négy gyerek nevetni kezdett. Az ikrek még egyszer végigmérték a fekete hajú lányt, majd magukban megjegyezték, hogy sokkal szebb, mint az előző három. Ezután lassan elindultak a folyosón.

- Egyébként már hat is a vízszínező! Én vettem észre először, de nem kell sok idő, és mindenki sikítozni meg őrjöngeni fog – jelentette be a szőke lány.

- Szuper! Akkor most…

- …ennyi volt egész napra?

Az ikrek kicsit szomorkásan néztek a lányokra, de erre azok csak legyintettek.

- Még csak tíz óra van! Mit szólnátok, ha egy kis borsot törnénk a „királynő” orra alá?

Idő közben kiderült, hogy Polly nagynénje újságíró, és az is, hogy a Ruby-Kennie páros ki nem állhatja őt, mert sok butaságot ír. Kész is volt a terv: ellopják a cikkeit és átírják. A szerkesztőség úgyis mindent ellenőrzés nélkül belerak az újságba, amit az a nő a kezükbe ad.

Fél tizenegyre már mindenki tudott a víz állapotáról. Teljes volt a zűrzavar, senki nem mert inni, sem kezet mosni, még az aurorok is aggódva járatták tekintetüket a csapokon. Ezt már a szöszi is élvezte, sikerült feloldódnia, olyan mértékben, hogy még azt is javasolta, mielőtt az újságírás pályájára lépnének, a három lánnyal is toljanak ki egy kicsit.

Kennie annyira beleélte magát a rosszaságba, hogy beráncigálta a többieket egy raktárba. Itt rengeteg ruha és paróka volt, sőt még néhány sminkes táska is. Mindenkinek vigyorra húzódott a szája. „Ez lesz a főhadiszállás!” – gondolták mind a négyen.

- Először is, Kennie kérésére Pollyékat vicceljük meg. Utána a nénikéjüket és végezetül az újságot, ezáltal persze az egész varázsvilágot! – sorolta Ruby.

- Oké, de mi legyen az első pont kivitelezése? – kérdezte Fred.

- Egyszerű! Ez itt. – A fekete lány elővett egy harmadik fiolát.

- Mi ez? – kérdezték a többiek.

- Hashajtó, hánytató és pattanásgerjesztő összekeverve. – mondta diadalmasan a tulaj.

- Ne mondd, hogy ezek mind véletlenül vannak most nálad! – vigyorgott a barátnője.

- Eszem ágában sincs ezt mondani!

- De hogyan adjuk be nekik? – tette fel a kérdést George.

- Jogos. Nem bíznak bennünk. – folytatta ikertestvére.

- Ezért vannak itt a jelmezek! – jelentette ki a szőke leányzó.

- Akkor mi most álruhát öltünk és berontunk hozzájuk? – kérdezte Fred.

- Nem.

A felelet tömör és kielégítő volt. A végső felállás az volt, hogy nem mehetnek mind a négyen, az feltűnő lenne. Ebből kifolyólag George és Kennie öltött csak álruhát.

Kennie gondosan kiválogatta a felhasználni kívánt öltözékeket, majd szétválasztotta azokat.

Mikor George a kezébe vette a rózsaszín miniszoknyát és a fehér pólót, amin piros szívecskék voltak, a piros egyik legsötétebb színét öltötte magára.

- Én ezt nem veszem fel!

- De igen, felveszed! Senki nem fog felismerni! És itt a paróka!

Még sminket is kaptak az arcukra és így két szőke (talán parókás) lány (talán fiú) indult útnak. Kezükben volt a fiola, ami olyan sok jót ígért. Ruby már a szökőkútnál megmutatta nekik, hogy milyen jó fényképezőgépe van és megörökítette a víz színét. Most pedig a két felismerhetetlenségig átmaszkírozott gyereket is lekapta.

Megvolt a terv: amikor a kedves újságírónő elmegy, hogy megnézze, mi történt unokahúgával, Fred és Ruby elcsen egy tollat és néhány papírt az asztaláról.

Persze a két szöszi is tudta a szerepét: Ők Céline Gautier és Lucie Pernaud, két francia kislány, akiknek a szülei üzleti úton vannak Angliában.

A francia kiejtés sem okozhatott gondot, mert Kennie beszélte a nyelvet.

Mikor megtalálták a három lányt, igyekeztek úgy tenni, mintha félénk, kicsi, ártatlan gyermekek volnának. Bejött. Polly azonnal odaszaladt hozzájuk.

- Sziasztok! Kik vagytok?

- Bonjour! - köszönték a lányok.

- Beszéltek angolul? Párlevü angol? – improvizált ügyetlenül.

- Oui! - hangzott a válasz.

- Én Polly vagyok! Ők itt a barátnőim, Kelly és Jenny. Ti kik vagytok?

- Mi lenni Céline Gautier és Lucie Pernaud. – jelentette ki George vicces kiejtéssel.

- És mit csináltok itt? – kérdezte Kelly.

- Jönni szülő üzlet ide, egy hét – fűzte tovább Kennie.

- Értem, nem akartok csatlakozni hozzánk? Teázunk és beszélgetünk a divatról!

- Szíves-örömmel! – mondták mind a ketten, olyan rossz angollal, hogy csak na!

Egy ideig beszélgettek a divatról, utána pedig George így szólt:

- Kér’etnék egy teját, s’ il vous plaît?

- Milyen szilvalé? – kérdezte Jenny.

- Nem szilvalé, te fafej, hanem légy szíves! Elfogyott a tea… Csinálok újat!

- ’Agydd csak! Csinálom teját francia nektek! – javasolta Kennie.

A lány fogta a kancsót, majd kiment, megcsinálta a teát és végül beleöntötte a fiola tartalmát.

Rávigyorgott a lesben álló Fredre és Rubyra, majd bement.

- De szeretném már megkóstolni a finom francia teát! – mondta Kelly.

Miután mind a három lány ivott, Fred elmélyítette a hangját és így szólt:

- Céline, Lucie!

- Menni kell nekünk! – mondták az álfranciák és elszaladtak.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Miközben a két „francia” alkotott, a másik két gyerek beszélgetni kezdett.

- Honnan tud Kennie franciául?

- Jövő héten költöznek ki Párizsba.

- Komolyan? – Fred teljesen le volt döbbenve. – Meddig maradnak ott?

- Örökre.

- Akkor mi lesz az iskolával?

- Nem a Roxfortba fog járni, sajnos…

- Mit fogsz csinálni a legjobb barátnőd nélkül?

- Ejnye, de kíváncsi vagy! Egyébként nem tudom.

- Nézd, itt is van Kennie és nála van a lötty! Indul a buli!

Pár perc múlva már mind a négyen a hatást várták. Nem is kellett sok idő ahhoz, hogy ez a jelenet lejátszódjon:

Kelly felugrott és elindult a vécé felé, azonban nem érte el… Kellemetlen hangok törtek elő háta mögül és nem tűntek túl bíztatónak. Jenny nemes egyszerűséggel lehányta az asztalt, a padlót, a saját és barátnői holmiját. Ezzel egy időben Polly arca megtelt gennyes pattanásokkal. Egyszerre sikítottak fel, majd szerepet cseréltek, folyamatosan áradtak a külvilágra a pattanások és egyéb belsőségek.

Csak erre vártak jelmez nélküli hőseink. Óvatosan belépetek a szobába és igyekeztek döbbent arcot vágni.

- Te! Ti! – kezdte Polly, majd hányt egyet. – Tudtam, hogy ti voltatok!

De a gyerekek nem figyeltek rájuk, egyenesen Miss Rita Vitrol irodájába indultak. Beléptek.

- Elnézést, de az unokahúga rosszul van! - kiáltotta Ruby.

A nő azonnal felugrott és mit sem törődve a két gyerekkel kiszaladt. Azok ketten eltulajdonították, amire szükségük volt, majd szaladtak a főhadiszállásukra.