Ruby:

A folyosón két gyerek futott. Mind a ketten szaporán vették a levegőt, de nem álltak meg, még nem. Már közel jártak a bázisukhoz, már csak négy sarokra voltak barátaiktól, s EKKOR álltak meg, hogy kifújják magukat.

- Eszembe… jutott… valami… - lihegte Fred.

- Tényleg?... Gondolkozni is tudsz? – kérdezte keserűen a mellette álló lány.

Ha most valaki látta volna őket, akkor nem értette volna, hogy mire fel ez a nagy rohanás, ez a keserű szájíz… Elkapták őket… Azaz leolvasták a nevüket. Rubyt nem érdekelte, hogy őt leolvasták, hiszen neki nincs veszteni valója, az ő apja nem pályázik kitüntetésre, ellenben az ikrek apjáról semmit nem tudott…

- Fred… Ugye tudod, hogy most mi… le vagyunk olvasva?

- Igen, tudom… Azt hiszem, apa búcsút mondhat a fizetésemelésnek!

- Sajnálom, az én hibám. Engem vettek észre.

- De én meg elmehettem volna! – mondta Fred, és látszott rajta, hogy bánja apjának okozott kárát.

- De nem mentél. Otthagyhattál volna, akkor most nem lennél bajban!

- De te akkor is bajban lennél!

- De nem vagyok abban!

- De… Nem vagy bajban? – nézett a vörös hajú értetlenül.

- Nem. Az én apám nem pályázik semmire, ki meg biztos nem rúgják.

- Nem pályázott?! Azt hittem, mindenki jobban akar keresni…

- Apa nem. Mi jól megvagyunk így is.

Ezzel lezárták a vitát. Megindultak és pár perc után már a régi raktár ajtaja előtt  álltak. Ruby már nyújtotta kezét a kilincs felé, de a fiú intett, hogy még mondani akar valamit.

- Szóval, az jutott eszembe, hogy mi… nem írhatunk – mormolta. A varázsvilágban ugyanis nemrég bevezettek egy egyébként haszontalan törvényt, ami megtiltotta, hogy azok a hét év alattiak, akik nem jártak óvodába, írni és olvasni tanuljanak. – Hogy akarsz így belepiszkálni az Esti Prófétába?

- Én sehogy… Majd Kennie! Ő egy évvel nagyobb, mint én, már írhat, olvashat, sőt, még franciául is tanulhat!

„Szóval nem akarja vállalni a felelősséget! Szép dolog, mondhatom!” – vigyorgott Fred. Ekkor beléptek a szobába, ahol mindent elmeséltek George-nak és Kennie-nek.

Végül úgy döntöttek, nem foglalkoznak ezek után a felnőttekkel és nem zavarja őket, ha leolvassák a nevüket. Kennie-nek nem volt veszteni valója, hiszen a papája már nem dolgozik itt sokáig, Rubyt nem érdekelte semmi, az ikrek meg azon a véleményen voltak, hogy most már úgyis mindegy. Így elkezdték összeállítani a cikket, felhasználva a fekete hajú lány fotóit.

Kiderült, hogy mind a négyen remek írói tehetségnek örvendtek, hiszen korukhoz képest nagyon frappánsan forgatták ki a szavakat.

Leírták a „mérgezett” víz történetét és a balhét, amit két francia leányzó okozott.

Mikor végeztek, még csak egy óra volt. Úgy döntöttek, még nem adják le az anyagot, hanem csinálnak még valami érdekeset, hogy legyen még mivel megtölteni az unalmas újságot.

Mindenek előtt ebédelni akartak. Persze nem mentek vissza szüleikhez, hogyisne! Még a végén hazavonszolnák őket, amiért okoztak egy „kis balhét”…

Inkább az aurorok felé vették az irányt. A gyerekek mind hallották, hogy a varázsvilág rendőrei nagyon komolynak tűnnek, ám igazából vicces emberek.

Mikor befordultak a parancsnokságra, rögtön szemet szúrt nekik egy össze-vissza szabdalt, idősödő varázsló. Az egyik szeme helyén egy műszem pompázott.

- Ez itt Rémszem Mordon! – suttogta fojtott hangon Fred.

- Igen, apa mesélt róla! A fél Aszkaban miatta van a helyén! – mondta helytelenül a börtön nevét George, mire a másik három halkan nevetni kezdett. Ekkor észrevették, hogy Mordon nincs egyedül. Egy fiatal lány (nem lehetett több tizenhét évesnél) állt mellette és magyarázott neki valamit. Hosszú szőke haja és barna szeme volt. Mikor befejezte mondandóját, hátrapillantott és meglátta a négy gyereket. Erre az auror is odanézett és gyanúsan magához intette őket.

Mit volt mit tenni, odamentek és közben elővették az á-én-nem-csinálok-semmi-rosszat arcukat. Megálltak a két ember előtt és mosolyogtak.

- Név? – recsegte Mordon.

- Ki van írva! – mondta Fred, de látta, hogy a többiek a fejüket rázzák, ezért folytatta. – Fred és George Weasley, Kenela Poll és Ruby.

- Sziasztok! Én Tonks vagyok! – kacsintott rájuk a fiatal boszorkány.

- Ne fecsegj, Nymphadora! Ez az egyik legalapvetőbb szabály! Sosem tudhatod, ki az ellenség és ki a barát!

- Ugyan már, Alastor! Ezek csak gyerekek!

- Igen! Mi csak ártatlan, éhező gyerekek vagyunk! – vágta rá George.

Mordon műszeme kutatni kezdte őket, ám ekkor megjelent egy másik varázsló, széles mosollyal az arcán.

- Fred, George! De rég láttalak titeket! Gyertek gyerekek, van nálam egy kis rágcsálnivaló, úgy hallottam, éhesek vagytok! – mondta Kingsley.

- Köszönjük! – mondták kórusban.

- Á, Tonks, gyere csatlakozz hozzánk! Úgyis én adom ki a további utasításaidat…

A fiatal nő is elindult feléjük. Beértek egy irodába, ahol a férfi mosolyogva egy tálcányi szendvicset vett elő, majd lerakta vendégei elé.

- Nekem most el kell mennem, mert valami olasz nő érkezik majd háromra és meg kell beszélnünk, hogy ki fogja őrizni. Egyetek csak!

Miután kiment, a Tonks nevű haja szőkéből barnává változott.

- Ezt meg hogyan csináltad? – kérdezte Kennie.

- Metamorf mágus vagyok. Kedvemre változtathatom a külsőmet.

- Tök király! – kiáltottak az ikrek egyszerre.

- Szerintem is. Tudjátok gyakorlaton vagyok itt. Most kezdtem az auror képzőt. Kingsleyt várom, hogy kiadja az első feladatomat.

- Nagyon izgulsz? – kérdezte Ruby.

- Nem, csak egy kicsit!

Sok mindenről beszélgettek és közben nagyon jól összebarátkoztak. Jó húsz perc múlva aztán visszatért a házigazda és így szólt:

- Tonks! Menj le bejárthoz, ott találkoznod kell Giulia Almaniával, ő az olasz boszorkány, akivel valamilyen interjút akarnak készíteni az Esti Prófétába… Unalmas meló, de kezdetnek nem rossz. Gyerekek, sajnálom, de nektek is mennetek kell, mert nekem el kell mennem.

- Értettem! Indulok!

- Mi is megyünk, köszönjük a vendéglátást!

Azzal mindenki kisietett a szobából. A gyerekek meg sem beszélték, mégis mind a négyen Tonks után mentek. Mikor megérkeztek, lett csak furcsa a nőnek, hogy az aprónép még mindig vele van.

- Mi az? Velem akartok maradni?

- IGEN! – hangzott az egységes felelet.

- Rendben, de aztán ne csináljatok nekem valami hasonló kaliberű galibát, mint ami délelőtt volt! Értettétek?

- Persze!

Naná, hogy értették! Nem NEKI fognak galibát csinálni, hanem Rita Vitrolnak, aki az interjút fogja készíteni…

Amikor az óra elütötte a hármat, megjelent egy hosszú, barna hajú nő. A bőre is sötétebb volt az átlagnál, ebből is látszott, hogy olasz. Ezzel egy időben megérkezett Rita Vitrol is.

Elindultak egy üres iroda felé mind a heten. Mikor megérkeztek, az újságíró egy tollat és egy pergament vett elő táskájából, majd így szólt:

- Jó napot! A nevem Rita Vitrol! Szeretnék készíteni egy interjút magával!

- Buongiorno! /Jó napot!/

- Az első kérdésem: Mi a maga nagy tette?

- Mi dispiace, ma non capisco. Può dirmi in italiano? /Sajnálom, de nem értem. El tudná mondani olaszul?/

- Értem, szóval megmentett egy olasz kisfiút! Ki volt az, aki megtámadta?

- Dicevo che non posso capire l’inglese! /Mondtam, hogy nem értek angolul!/

- Dicevo, az olasz terrorista! Milyen megrázó! – tette csuklóját a homlokához az írónő. – Mondja, hány éves volt a kisfiú?

- Non c’è un bambino! /Nincsen kisfiú!/

- Szóval négy! Mi volt a neve?

- Managgia! /Aztamindenségit!/

- De szívbemarkoló név! Köszönöm, de ennyi elég is volt! Befejeztük! Viszlát!

- Che cosa c’è? /Mi van?/

A szőke Miss Vitrol elhagyta a szobát, és nem sokkal utána távozott az olasz hölgy is.

Tonks és a négy gyerek pedig csak állt és értetlenül bámult utánuk. Ekkor Kennie felnevetett.

- Nem tudok olaszul, de a franciából következtetve ez a nő végig azt mondta, hogy nem érti, beszéljenek hozzá olaszul!

Mindenkinek elkerekedett a szeme, mind nevetni kezdtek. Az óra elütötte a fél négyet és a gyerekek elbúcsúztak új barátjuktól. Felszaladtak a búvóhelyükre és leírták a botrányos interjút, majd elgondolkoztak a nap eseményin.

Arra jutottak, hogy ha ennyi volt, akkor nem hoztak ki mindent magukból… Azaz a Minisztérium már így is kapott, de a szülők ügyosztályán még semmilyen botrányt nem csináltak. Mert ha már lúd, legyen kövér!

Körbenéztek a rejtekhelyükön, és meg is találták a legmegfelelőbb tárgyat a nagy fináléhoz…

- Egy bomba!