Ruby:

Nem tudod, hogy mi az élet. Azt hiszed, hogy annyi, reggel felkelsz, teszed a dolgod, és ha valami nem jól alakul, kiborulsz, és úgy érzed, itt a világ vége, vagy legalábbis a tiéd. De én tudom, hogy tévedsz.

Az élet nem csak rosszból áll, ha fel tudod fedezni a jó oldalát. Ha képes vagy átlépni a saját kis pesszimista világod határát, kitárni az elméd, a szíved, s hagyni, hogy a szép, a jó, a kellemes beáramoljon. Ha képes vagy élvezni minden egyes percet, másodpercet, mert egyet-len élet adatott nekünk, s minden pillanatból csak egyetlen egy van. A mai napot már soha többet nem kapod vissza, tehát most kell kiélvezned, s nem holnap, vagy a jövő héten, netán évek múlva. Most kell boldognak lenned, mert a tegnapodba már nem mehetsz vissza, s a holnapod még kétséges. A jelenben kell élned, s nem a múltba visszamerengned, vagy a jövőn álmodoznod. Most kell fogékonynak lenned minden szépre, és örömre, most kell úgy élned, hogy holnap is szívesen gondolj vissza rá.

A múltad tán nem szép. Mint mindenkivel, veled is történtek rossz dolgok, mert ez az éle-tünk velejárója. Az élet olyan, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, de örök a körforgás, és minden csoda egyszer ez is véget ér. Hiszen tudod, az életben egyetlen dolog örök: a változás. Minden és mindenki változik: a tájak, az időjárás, az emberek, s a napjaink is. Ma jó napod van, holnap talán rossz lesz, de túl fogod élni, mint ahogy eddig is túlélted, mert túl kell élned. Az életnek nem az első akadálynál van vége, az csak a kezdete mindennek, de sosem fogod megtudni, ha feladod. Nem tudhatod, hogy mit hoz a holnapod, ezért kell minden egyes nap bátran törnöd előre. Ha rossz, egy szebb holnapért, ha jó, egy hasonló jövőért.

A jövődet még nem tudhatod, hiszen jósnők ide vagy oda, senki sem tudja megmondani, hogy mi vár rád. Lehet életed legjobbja, vagy legrosszabbja, attól függ, milyen érzésekkel állsz hozzá. Ha az ágyból kipattanva azt gondolod: „Na, ez sem lesz az én napom!”, akkor vedd úgy, hogy borítékolva van a szerencsétlenségek sorozata, hiszen a saját gondolataink végül megfogannak, mintha magot vetnél a földbe egy tavaszi napon, és kicsíráznak. Ezért mondd azt minden reggel, hogy: „Ez az én napom lesz, jól fogom érezni magam!”. Így nem a „rossz nap” magját veted el, hanem a jóét.

A gondolataiddal igenis szabályozhatod a jövődet. Nem véletlenül mondom, hogy ne légy borúlátó. Mindennek csak a jó oldalát próbáld keresni, az mindegy, hogy néha felvethet némi problémát. Az nem számít, csak a jóra kell koncentrálni, hiszen bolond lenne bárki is szomo-rúságra ítélni önmagát, mikor boldog is lehet. A baj egy változás. De a változás sosem rossz.

Képzelj csak el egy világot, ahol minden örökké tart, soha semmi nem változik: nincsenek évszakok, napszakok, ugyanazokon az utakon minden nap ugyanazok az emberek mennek, ugyanabban a ruhában, ugyanoda tartanak, ugyanarról beszélnek minden nap. Nem gondolod, hogy unalmas? Kell tehát a változás, hogy izgalmas legyen az életed. Kellenek a kihívások, hogy legyen valami izgalom. És ha hinnéd, ha nem, a gondjaid is egy-egy kihívásnak felelnek meg. Az élet egy nagy játék, ami kérlel, hogy játssz vele. Engedj hát a kérésének. Ha minden akadályt veszel, ha minden nehézségből kilábalsz, végül te nyersz!

Mondhatnád, hogy egyszer úgyis mindennek vége, egyszer úgyis mindenki meghal, az életben nem lehet nyerni. De ezt te sem gondolhatod komolyan. Örökké nem tart semmi, a az életünk csak egy kis dolog ebben a világban, és a születésünk, a halálunk egy-egy változás. Kell, hogy szülessünk, és kell, hogy meghaljunk. A születésünket nem lehet megnyerni, az olyan, mint amikor egy társasjátékban a bábudat a start mezőre állítod. A halálunkat viszont igen. Úgy kell felfogni, mint amikor egy hosszas játék után győztesként beérsz a célba, és megkönnyebbülten hátradőlsz a székedben. De igazából nem is annak örülsz, hogy vége a játéknak, kifújhatod magadat, hanem a játékkal eltöltött időnek: az izgalmaknak, az elhárított akadályoknak, a közben szerzett tapasztalatoknak. Tett át az életedbe ezt a hasonlatot: felállsz a starthoz, azaz megszületsz, játszol, keményen küzdesz, de jól érzed magad, örömet okoz, ez a rész az életed, és végül beérsz a célba, elérted az életed végét.

De ez nem szörnyű. Hiszen életed során mindent megtettél, amit megszerettél volna, megvalósítottad az álmaidat, boldog voltál, kiélted magadat, meglehet, közben jól elfáradtál. Ami sosem baj, mert utána az örökkévalóságig pihenhetsz békében.

Ideális esetben ilyen az emberek élete. De te nem így élsz, mert hozzád nőtt a borúlátóság.
Szokták mondani, hogy „Minden rosszban van valami jó”. Én hiszem töretlenül, s szeret-ném, hogy te is hidd. Ha elhiszed, akkor a rossz napjaidon nem azon fogsz töprengeni, hogy miért megy tönkre minden, hanem azon, hogy ennyi bajban mi az áldás? Én még valamit hi-szek: aki sokat szenved, azt az élet később busásan megjutalmazza hősiességéért, amivel túlélt minden akadályt, amit elé gördített, amivel átküzdötte magát minden próbán.

De kérdés, hogy vajon van-e igazi szenvedés? Minden csak nézőpont kérdése. Aki gör-csösen akar hinni abban, hogy neki van a legrosszabb sorsa a világon, hogy az ő életében semmi sem jó, nincs egy perc boldogsága, az igenis szenved. De nem az élet gyötri, csupán ő saját magát a borús gondolatokkal. Ennek vajon lehet jó vége? Kétlem. Előbb-utóbb fellázad az élet ellen, s véget vet a szenvedésének, mindent és mindenkit okolva szomorú sorsáét, csu-pán önmagát nem, ki saját gondolataival keserítette meg a saját életét.

De ott van a másik ember, aki optimistán lépked egyik napról a másikra, könnyen veszi az akadályokat, mindig csak a mosoly látszik arcán, és olyan, mintha nem lenne gondja. Pedig neki is van, hiszen az élet mindenkit próbálgat, nem néz ki magának egyetlen embert. De ez a másik személy tudja, hogy mindig jobb lesz, és őszintén hisz a szebb holnapban, a napsütésben és a szivárványban.