Ruby:

"Kételkedj, vajon a csillagok tüzesek-e,
Kételkedj, vajon a Nap mozog-e,
Kételkedj, vajon az igazság hazudik-e,
Csak abban ne kételkedj,
hogy szeretlek!"


„Mert a férfinépek ostoba szörnyek! Hiúk és kevélyek! És ha csak egyszer akadt egy árva lélek, aki rá olykor nyájas szemmel nézett, hát többé bírni nem lehet vele. Máris fölényes gőggel lesz tele, s hajlandó elhinni, hogy mind lányka eleped érte, és őt imádja. S ha látja, azt, hogy szenvedsz, lángolsz érte, úr lesz fölötte önhitt büszkesége. És szerelmedet elfogadja bár, de csak, mint adót, mely néki jár. Mint tulajdonát fog kezelni téged, mit eldob, ahogy fölöslegessé lett. Ám ha feléjük se nézel, a deli urakat a hideg is kileli. Nagy és szent hiúsága kapott léket, és mindent megtesz, hogy meghódítson téged. Ha könnyen megy? Ó... Rövid idő alatt félredob, s egy kalanddal gazdagabb. De hogyha nem, hát elveszti eszit! Előbb dühöng, majd kétségbeesik. Magyaráz, korhol, kér és könyörög, sóhajt rimánkodik és nyöszörög, ajándékokkal nyomodban kujtorog, hajlong, leborul, térdre hull, zokog... és mindent megtesz, hogy kelljen neked. Tán azt is, hogy beléd szeret!”


"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami..."

(Márai Sándor)


"Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem. "

(Goethe)


"Lehetek csinos, vonzó, s szép,
Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép,
Lehetek humoros, bájos, kedves,
Lehetek okos, művelt, rendes,

Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője
Lehetek a gondolatod, szavad őrzője
Lehetek egy fénylő csillag feletted
Lehetek egy barát ott, melletted.

Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut,
Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut,
Lehetek a mindened, a végzeted, az életed,

De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed..."


“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”

(Gary Chapman)


Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.”

(Müller Péter)


“A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.”

(Füst Milán)


“Én nem tudom mi ez, de jó nagyon
elrévedezni némely szavadon,
mint alkony éj felhőjén, mely ragyog,
és rajta túl derengő csillagok.”

(Juhász Gyula)


“Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.”

(Mark Twain)


“Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.”

(William Shakespeare)


“A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától.”

(Stendhal)


“A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki képes az érzelmi hűségre. ”

(C. G. Jung)


“Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál.
De ha hazudsz, hazudj kegyesen,
Ha lopsz, lopj csókot édeset,
Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát.”

(Randiguru)


“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

(Ernest Hemingway)


“Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”

(Andrew Matthews)


“A szerelem egy átmeneti elmebaj: házassággal gyógyítható.”

(Ambrose Bierce)


“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”

(Juhász Gyula)


“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”

(Buddha)


“A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.”

(gyerekek szerint)


“A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.”

(Jókai Mór)


“És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.” (Vanilla Sky)


“Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem vagyok ilyen. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.”

(Prisrin)


“A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.”

(Rippl-Rónai József)



"Tudom, hogy őrülten hangzik, de a rövidke pillanatban, amikor nem néz rám, gyengének érzem magam és fázom."

(Alyson Noel)


„Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.”

(Claudia Gray)


„A szerelem a világ leghatalmasabb ereje, amely a leginkább emberi.”

(Mahatma Gandhi)


„A szerelemben a legnagyobb bölcsesség, hogy tudjunk várni.”

(Blaise Pascal)


„Én már a szerelemről szóló himnuszt jobban szeretem, mint magát a szerelmet... S mégis, néha úgy érzem - egy meleg kis test az ember mellett: ez minden, amit az ember kaphat... Ez az állandóság illúziója: - s az illúzió talán mégiscsak minden!”

(Füst Milán)


„Az igazi szerelem bizonyára az, amelynél az ember a nő első megpillantására már érzi, hogy imádja és meg tudna érte halni vagy bárhová utánamenni!”

(Csáth Géza)


"Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá. "

(Szepes Mária)


„De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül, akiben te is benne vagy még. Mi végre teremtettem volna, ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz?”

(Emily Bronte)


„Végül is talán a romantika nem harsonaszó és pompás külsőségek között vágtat be az ember életébe, hanem úgy lopakodik mellénk, mint egy régi jó barát, csendesen, észrevétlenül, talán prózába burkolózva, amíg egy váratlan pillanatban a ráhulló napsugár fel nem ébreszti az ott szunnyadó zenét és költészetet, talán... talán... a szerelem egy gyönyörű barátságból fakad, oly természetesen, ahogy bimbóból kipattan a rózsa.”

(Lucy Maud Montgomery)


„Az ember ezer évet vár, képtelen moccanni is. Jégbe temetett test. Tökéletesen konzervált. Haj, bőr, körmök, ruha, ékszerek, minden érintetlen, minden a helyén. Nem halott, csak alszik. Csak néma. Azután megszólal egy hang - vajon ennyi is elég, hogy megolvassza ezt a jéghegyet? Hogy újból lélegezni kezdjünk, ismét kicsorduljon a könny, a nyál, áramlani kezdjen az erekben a vér? Színt varázsoljon az arcra, hajat fényesítsen, felforrósítsa a bőrt? A test felpezsdül, a kéz simogatásra, a száj csókra vágyik. És ehhez a csodához csupán azt az egy hangot kellett hallanunk. Az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy az ember mindvégig szerelemes volt. Csak mozdulatlanul várt a jégtömb alatt.”

(Francesca Marciano)


„Álomban és szerelemben nincsen lehetetlenség.”


„Ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.”

(Márai Sándor)


„Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált. S ez teljesen racionális, hiszen úgy gondolja, hogy a másik ember lelke fontosabb az ő gyomránál. Különben is, a lélek a legfontosabb testrész.”

(Ancsel Éva)


„A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál.”

(Rabindranath Tagore)


„A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak.”

(Ingrid Bergman)


„Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.”

(Madame de Pompadour)


„A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani.”

(Jókai Mór)


„A sötétítőfüggöny résein keresztül besüt a szobába a hold, és halványan megfesti az arcát. Nem tehetek mást, muszáj ránéznem. Furcsa érzés szalad át rajtam, és hirtelen nagyon boldognak érzem magam... A szívem zakatolni kezd, és elfog a szédülés, pedig vízszintesen fekszem.”

(Patricia Schröder)


„Jelenléte olyan kellemes az elmémnek, mint amennyire a friss széna és a jó szagú virágok illata, mint a lenyugvó nap vörös fénye, a nyárközépi est nyugalma kellemes az érzékeimnek.”

(Charlotte Bronte)


„Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.”

(Ancsel Éva)


A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.

(Gabriel García Márquez)


„Itt, ahol ipari közhely a "szeretlek", de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.”

(Depresszió)


„A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.”

(Paulo Coelho)


„Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élte központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a központja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.” (Walter Trobisch)


„Az életben négy fontos kérdés van. Mi a szent? Miből van a lélek? Miért érdemes élni? Miért érdemes meghalni? A válasz mindegyik kérdésre: a szerelem.”

(Don Juan deMarco c. film)


„Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.”

(Emily Bronte)


„Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.”

(Szepes Mária)


„Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod- e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie.”

(Dallos Sándor)

„Aki kell,
az kell,
nem azért: amilyen, hanem
annak ellenére , hogy bármilyen.”

(Simonyi Imre)


„A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.”

(Széchenyi István)


„Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.”

(Publilius Syrus)

"Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell."

(Szerelem és egyéb katasztrófák c. film)