|
Útmutató az útmutatókhoz
Ruby 2009.08.10. 15:35
- Nem akarom!
- Nem akarom!
- Nem akarom!
- Nem akarom!
- Nem akarom!
- Fiúk, elég!
- Azt akarom!
- Azt akarom!
- Azt akarom!
- Azt akarom!
- Azt akarom!
- Hagyjátok abba! Tegyétek le azt a macskát!
- NEM!
- Elegem van belőletek! Bill! Charlie! Valamelyiktek jöjjön le és vigyázzon az ikrekre!
Odafent két vörös hajú fiú forgatta a szemét, majd a kő - papír- olló című sorsolással eldöntötték, hogy a fiatalabbik indul útnak a két rosszcsont felé.
A családban mindenki tartott Fred és George kettősétől, mert azok mindent felforgattak a lakásban, és ráadásul még szófogadatlanok is voltak. Sőt, ha ez mind nem lenne eléggé súlyos, itt van még az, az aprócska részlet, hogy a fiúk éppen az akaratos korszakukat élik.
Charlie nem tudta, mit fog kezdeni a gyerekekkel. Már egymás után harmadik nap neki kell pesztrálnia őket. Mikor kiterelte öccseit az udvarra ismét elszabadultak az indulatok. Egy perc sem telt bele, máris ott tartottak, hogy az idősebb fiú lábával kapaszkodva lóg le a fa tetejéről. Kezében tartotta Errolt, a család baglyát, és azon igyekezett, hogy ne essen fejre. Az ikrek a fa tetején ültek, és éppen kinevették bátyjukat, mikor George lecsúszott…
Charlie ijedtében elejtette a baglyot, és zuhanó öccse után nyúlt. Sikerült is elkapnia a lábát, ám kibillent az egyensúlyából, így mind a ketten leestek.
Gyakorlott kviddicsező volt, ezért sikeresen tompította esését, de rögtön arra lett figyelmes, hogy a mellette fekvő gyerek úgy üvölt mint a fába szorult féreg. Erre, a másik gyerek sikítani kezd, és ő is lehanyatlik az ágról…
Bill, mikor kiszaladt a nagy ricsajra, nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon. Az ikrek keservesen sírtak (vagy talán csak hiszti volt?), Charlie éppen Errolt élesztgette, miközben a két kicsi egy még kisebb harmadikat ütlegel. A legidősebb Weasley gyerek úgy döntött, hogy segít öccsének, és kimenti a kicsi Ront az ikrek karmai közül. Ez nem bizonyult egyszerűnek, ugyanis az ikrek erőfölényben voltak. Erre megjelent Percy és Ginny is…
Tíz perc múlva, mikor Mrs. Weasley kiment az udvarra, már teljes volt a káosz.
A hétből öt gyerek sírt, azt nem lehetett megállapítani melyik volt hiszti, melyik jogos, ám az igazi jó anya rögtön leszögezte, hogy az ikrek (akik a leghangosabbak voltak), csak lódítanak.
A kint fellelhető összes tárgy megsérült, a bagoly elvesztette az eszméletét, a virágok teljesen le vannak taposva, és a gyerekek…
Kitört a háború. Az öt kisebb mindenhol ütötte vágta egymást, a két nagy pedig megpróbálta szétválasztani őket, aminek az lett a következménye, hogy a legerősebb ütéseket ők zsebelhették be.
George éppen Bill hátát püfölte, aki Fredet próbálta lefogni, aki Percy karját akarta kicsavarni, aki Ron fejét verte, aki Ginny haját húzta, aki Charlie lábát harapdálta, aki George-t próbálta lenyugtatni.
- Elég! – kiáltotta az asszony, de nem figyelt rá senki. – ELÉG MÁR!
Ezúttal sikerrel járt, mert a két éves Ginny kiállt a láncból, és sírva anyja felé szaladt.
Nem kellett sok idő, már Ron és Percy is megunták a verekedést.
További öt perc múlva, Bill és Charlie nagy nehezen lefogtak egy-egy kapálózó, piszkos, visító gyereket az ikrek közül.
Végre megérkezett a családfő is, aki valahogy megérezte, hogy otthon szükség van rá, és hazasietett. Rezzenéstelen tekintettel a két ludasra szegezte a pálcáját, majd egyszerűen összekötözte őket. Felerősítette a hangját, és beszélni kezdett:
- NEM TUDOM MI TÖRTÉNT ITT, DE HALLGASSATOK MÁR EL! JÓ, MOST ÁTADOM A SZÓT ANYÁTOKNAK!
Nem kiabált, de mégis csendet teremtett. Ránézett feleségére, és búcsút intett, elment, mintha csak a rendteremtés végett jött volna haza. Mrs. Weasley nem erősítette fel hangját, mégis kétszer olyan hangos volt mint férje.
- ELEGEM VAN BELŐLETEK! MÉG A TÖBBI TESTVÉRETEKET IS RÁVESZITEK, HOGY VEREKEDJENEK! SZOBAFOGSÁG! ÉS RÁTOK ZÁROM AZ AJTÓT! MARS!
- Anya…
- …még vécére se…
- NEM!
Az anya valóra is váltotta fenyegetését: miután letakarította véres gyerekeit, felkísérte az ötéves ikreket, és rájuk zárta az ajtót.
És valóban, még a mosdóba sem engedte ki őket. Helyette egy vécét varázsolt nekik, és mondta, hogy majd hoz nekik enni, de nem jöhetnek ki.
Bill kint az udvaron élvezte a nyarat, a többi testvérével együtt, csak Charlie ült a szobájában (meg persze az ikrek). A fiú azon törte a fejét, hogy mivel lehetne lekötni hiperaktív öccseit.
Semmi nem jutott eszébe. Aztán egy kis könyvecskére vándorolt a pillantása, ami az asztalán heverészett. Felállt, odament, és kézbe vette azt. Eszébe jutott, mikor, hol, és miért vette.
Mikor elsős lett, elment az Abszol útra, és ott vette meg, mert arra gondolt, hogy útmutatókat ír majd bele. Használati útmutatókat, az élet nagy dolgaihoz…
Elmosolyodott. Azóta is üres. Ekkor őrült ötlete támadt. Mi lenne, ha az ikreknek adná a könyvet? Igaz, még csak néhány betűt ismernek, de amíg még nem tudnak írni, ő szívesen segítene nekik… Elvégre szerette a két rosszcsont fiúcskát.
Eldöntötte: a könyv az ikreké lesz. Már csak azt nem tudta, hogy hogyan adja oda nekik.
Ismét őrült ötlete támadt. Zsebébe rejtette a kis könyvet, és kiment az udvarra.
Elővette seprűjét, és felrepült az ikrek ablakához. Kopogtatott. Pár másodperc múlva két vörös üstököt látott meg, akik kinyitották az ablakot. Nem csak a hajuk volt vörös, hanem a szemük is. Látszott, hogy megbánták a balhét.
- Charlie! Mit keresel te itt? – kérdezte Fred, mikor bátyja bemászott az ablakon.
- Hoztam nektek valamit! – megmutatta nekik a kis könyvet.
- Mi ez?
- Ebbe útmutatókat írhattok. Arról amiről csak akartok.
- De nem tudunk írni!
- Csak egy kicsit!
- Ezért vagyok itt én. Segítek nektek!
- Jó. De hogyan kezdjük? Hogyan kell útmutatót írni?
- Tudjátok mit? Írjuk meg az első útmutatót, az Útmutató az útmutatóhozt!
Mikor végeztek, Charlie felolvasta nekik, az első útmutatót:
Útmutató az útmutatóhoz
Mi is az Útmutató? Ez egy olyan dolog, amivel másokat segíthetsz, vagy csak magadat emlékeztetheted valamire. Hogyan készítsünk útmutatót?
1. Szerezz pergament, füzetet, vagy könyvet!
2. Gondolj arra az eseményre, érzésre, aminek hatására ezt írni akarod!
3. Írd le a gondolataidat!
4. Fűzz hozzájuk kommentárokat, hogy hihetőbb legyen az írásod!
5. A saját érzéseidre figyelj oda leginkább!
6. Élvezd az írást! (Ha szomorú dologról írsz, akkor könnyíts a lelkeden!)
Írta: Fred, George és Charlie Weasley
A fiúnak ezután, már nem volt szíve otthagyni öccseit. Játszott velük, mesélt nekik, és ami a legfurább volt: jól érezték magukat, mind a hárman.
Úgy tűnt, az ikrek már megnyugodtak, és aznapra nem terveznek már galibát.
Így kezdődött el az Útmutatók című könyvecske hosszú élete…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
