Ruby:

Egy szép tavaszi napon az ikreket a nap sugarai ébresztették. Nagyot nyújtózkodva felültek, és egymásra vigyorogtak, majd visszahuppantak a párnáikra.

Két hét múlva lesznek hat évesek. Ez nagy szó! Hiszen Ronnie csak négy éves volt a múlt kedden. Neki még nem lehet szülinapi bulija. De az ikreknek… Nekik se… Azaz, lehetett volna, ám elpuskázták a lehetőséget… Így Mrs. Weasley azt mondta, hogy: „Ha még egyszer valami rossz fát tesztek a tűzre, akkor nincs buli!” Ez egy átlagos varázslópaláta számára még nem jelenti azt, hogy tényleg nem is lesz. De Fred és George mások voltak. Nekik lételemük a  rosszaság. Ha még két hétig semmi rosszat nem csinálhatnak, akkor abba bele is pusztulnának. Pontosan ezért, már meg is van, hogy ezen a szép vasárnapon mit fognak művelni. Egy páratlan napnak néznek elébe.

- Egy…

- Kettő…

- …

- Fred! Ma te vagy a soros!

- Nem akarok felkelni…

- De attól még kimondhatnád!

- Hagyj már! Már tíz percet!

- FRED!

- Jól van, na! Csak meg ne süketíts, te, te visító verkény! HÁROM! Most boldog vagy?

- Igen! – pattant ki az ágyból George. Gyorsan felöltözött. Mikor ránézett testérére, aki időközben visszaaludt, egy gonosz vigyor jelent meg arcán.

- VÁ! – és ráugrott ikertestvérére, aki hirtelen azt se tudta, fiú-e vagy lány…

- George! Mindjárt lelöklek a magas seprűről!

De megvolt a hatás: tíz perc múlva mind a két fiú a reggeliző asztalnál ült, és hangosan kacarászott. Mrs. Weasley fáradtan mosolygott a két gyerekre. Nem igazán volt ideje aludni, mert néhány nap múlva nagy vendégsereget vártak. Addigra az egész házat ki kellett takarítania, és gondoskodnia kellett fekhelyről, ételről.

Az ikrek csak annyit láttak meg a dologból, hogy édesanyjuk ezen a napon remek préda.

Úgy bizony, a mai terv nem más volt, mint a mit sem sejtő asszony heccelése. Gonosz ötlet, de két majdnem-hat-éves gyereknek ez más volt. Szerettek viccelődni, verekedni is akár, de rosszalkodni, azt nagyon. Már meg is beszélték, hogy mi lesz az első lépés…

- Anya!

- Tessék, George drágám.

- Én Fred vagyok!

- Ne haragudj, akkor Fred!

- Mi az, hogy George a drágád, én meg csak így szlengesen Fred…

- …Mintha valaki a kavicsát hívná… - tette hozzá a másik.

- Jaj, bocsáss meg Freddie! – monda bűnbánóan az anya.

- Freddie? Mi vagyok én?! Valami kisbaba?

- Nem, dehogy!

- Egyébként is! Látszik, hogy engem jobban szeretsz, mint Fredet!

- Nem úgy volt, hogy te vagy Fred? – nézett egyik gyerekéről a másikra a nő.

- De igen. Csak kíváncsiak voltunk, hogy ha azt mondjuk, hogy a másik a másik, akkor jobban szereted-e őt, mint az egyiket!

- Jó, jó, ugyanolyanok vagytok, én meg fáradt… Mindegy! Mit szerettél volna?

- Semmit! Csak gyakoroltam a nevedet!

A fiúk vigyorogva kisomfordáltak a konyhából, magára hagyva a döbbent anyát. Soha nem tudta ezt sokáig épp ésszel tűrni, de ez most még jobban hatott rá. Rosszul esett neki, hogy nem tudja, melyik gyereke melyik. Ráadásul még be is húzzák a csőbe… Miért nem a három másik maradt vele itthon? Azért, mert a nagymama az ikreket nem vállalta… Egyedül volt a két rosszcsonttal, egészen kedd reggelig. Jó, a férje is itthon van, már amikor nem dolgozik.

Fred és George eközben legújabb anyagyötrő tréfájukon dolgoztak. Nem mintha rosszat akartak volna édesanyjuknak, de mivel senki más nem volt otthon…

- Oké, akkor legyen…

- … mondjuk a kert!

- Ne! A konyha!

- A nappali!

- A hálószobája!

- A WC! – kiáltották egyszerre.

Hogy mi lesz a WC-ben, arra nem sokkal később már Mrs. Weasley is rájöhetett. A nő éppen a takarítószereket akarta visszatenni a helyükre, amikor…

- Ááá!

Az ajtó nyílására egy csomó vödörnyi szutyok borult ki. Egészen a konyháig kiömlött a maszat, és a nappaliban két kacagó gyerek biztos volt benne, hogy ezt egy hétig se tudják majd levakarni a padlóról…

- Ez nem lehet igaz! Két napja takarítok, és épp mikor végeztem, jön ez a sártömeg! Még varázslattal se tudom felszedni négy napnál hamarabb!

Rá se nézett fiaira, csak könnyeivel küszködve kiment az udvarra. A gyerekek se szó, se beszéd, felzavarták magukat egy szobafogságra…

- De nagyon vicces volt!

- Azt meg kell hagyni!

- Így nem jön az a sok idegesítő vendég…

- Ja! Fred! Nézd, levelünk jött!

- De klassz! Jó, hogy már tudunk olvasni!

Azzal kinyitották a borítékot, ami az asztalukon hevert.

Kedves Fred, és George!

Tudom, hogy nincs naptáratok, ezért írok nektek.

Ma van március első vasárnapja, vagyis Anyák napja. Mivel a többiek nincsenek otthon, anya csak rátok számíthat. Mi nem tudunk neki virágot adni, vagy akár csak megölelni.

Idén ez a TI feladatotok! És ne csináljatok semmi galibát, legalább MA ne!

Üdvözöl: Charlie

Mind a két gyerek elhűlt. Ugyanaz járt a fejükben. Hiába voltak rossz gyerekek, mégis, a lelkük mélyén jó szívük volt. „Megbántottuk anyát! Ráadásul Anyák napján!”

Végül úgy döntöttek, eltüntetik a koszt a lakásból, hiszen nekik vannak olyan eszközeik, ami másnak nem. Egy óra múltán a ház ismét ragyogott.

Mikor Mrs. Weasley belépett a nappaliba, ott csak a két gyereket látta, akik buzgón tervelték ki a jobbnál jobb hecceket. Amint az ikrek meglátták anyjukat, összenéztek, hogy kezdődhet a műsor. Fred odament az anyjához, és így szólt:

- Na így már jó?

- Ti, ti kitakarítottatok?

- Igen, elvégre megérdemled! Gyere, ülj ide hozzánk!

Az asszony engedelmeskedett. Ekkor George egy nagy csokor virággal a kezében elé lépett. Az persze részletkérdés, hogy a virágok a kertből valóak voltak…

- Boldog Anyák Napját!

- Ó! Köszönöm! Azt hittem, elfelejtettétek!

- Dehogyis! Te vagy a legjobb anyuka! Soha nem felejtenénk el!

- Köszönöm!

A fiúk megölelték, és megpuszilták Mollyt, még akkor is, ha nem szerették a nyálas dolgokat.

Ennek jutalmául megrendezhetik azt a bulit, amit annyira akartak. Este nagy felindultságukban elővették a könyvecskét, amit Charlie adott nekik, és írni kezdtek.

Útmutató anya szívéhez

Szeretnéd, hogy az anyukád megbocsásson neked, esetleg engedjen meg valamit, amit épp ésszel nem engedne? Akkor itt a megoldás!

1. Bosszantsd fel édesanyádat, mert különben nem lenne mit megbocsátania!

2. Olyan legyen a tréfa, hogy még te magad is megbánd!

3. Menj fel a szobádba, és nézd meg az asztalod!

4. Mindenek előtt szerezz be egy bátyót, aki emlékeztet valamilyen dátumra… (Egy naptár is megteszi, ha többre nem futja!)

5. Hozd helyre amit elrontottál!

6. Vegyél egy csokor virágot! (Vagy csak szedd le a szüleid kertjéből!)

7. Add oda a virágot anyukádnak, és vedd elő, a cuki gyerek fejedet!

8. Figyeld a hatást!

Írta: Fred & George Weasley

UI: Bocsi, de Fred nem tud normális & rajzolni!

UI:UI: George se…