Ruby:

Április 1. Ez a nap az, ami az ikrek számára mindennél szórakoztatóbb. Méghozzá azért, mert ilyenkor övék a főszerep, ezen a napon van a szülinapjuk. Így van ez minden évben. Idén mégis más lesz, hiszen nem a rokonokkal ünnepelnek majd, hanem bulit tartanak. Sokkal jobb bulizni a barátokkal, mint az öreg nénik puszijai elől menekülni.

Legalábbis ők ezt gondolták…

- Anya, anya! Segíts, nem találom a nadrágomat!

- Én meg a pólómat!

Két félmeztelen kisfiú vágtatott be a konyhába, ahol Mrs. Weasley éppen egy óriási tortát készített, Mr. Weasley pedig szendvicseket készített. A játékokat Lucilda néni készítette elő, aki Arthur unokahúga, és mellesleg az ikrek a kedvencei a rokonságból…

- ANYA!

- Megyek már, megyek! De aztán ne cirkuszoljatok, ha a torta a buli kellős közepén felrobban! – válaszolta a túlterhelt anya. „Igazán nem értem, hogy hat éves létükre, miért nem tudnak egyedül felöltözni… Bezzeg Percy! Ő már négy évesen Ronnie-t öltöztette! Nem, nem szabad erre gondolnom! Akármennyire is az idegeimen táncolnak, mégis ma van a szülinapjuk!... Csak egy kicsit lennének komolyabbak, önállóbbak!”

Molly Weasley sóhajtott egyet, és előkereste fiai számára a kívánt ruhaneműket, majd visszament a konyhába. Itt nagy meglepetésére már meg is jelent egy vendég…

Lee Jordan már türelmetlenül várta, hogy barátaival találkozhasson. Nem igazán érdekelte, hogy miket fecseg Ron a Chudley Csúzlikról… Arthur már épp befejezte a szendvicseket, mikor egy újabb gyerek érkezett.

- Kelly! Szuper, legalább már nem vagyok egyedül! – örült meg a kisfiú.

- Arról ne is álmodj, Jordan… - mondta lefitymálóan a szőke lány, amint belépett a házba. Két ajándékot nyomott Mr. Weasley kezébe, és csak úgy, köszönés nélkül el is indult a nappali felé, ahol a kétéves Ginny játszott.

Öt perc múlva berobogtak a látómezőbe az ikrek is. Ugyanolyan ruhát hordtak, és minden eltérés nélkül, ugyanazt cselekedték. Köszöntötték Lee-t, majd Kellyhez fordultak:

- Virágot a virágnak! – azzal előbűvészkedtek neki egy-egy fonnyadt kórót, és meghajoltak. A várt hatás elmaradt, ugyanis a lány sikítva, és undorodva a képükbe vágta a „virágokat”…

Ezen Ron és Ginny is nevetni kezdtek, aminek az lett a jutalma, hogy mind a ketten bezsebelhettek két majd-a-te-szülinapodon-visszakapod! fenyegető pillantást.

Később megérkeztek a többiek is: Toby, Sam, Eric, Angelina, és Alicia.

- Várunk még valakit? – kérdezte Molly.

- Nem, Matt tegnap szólt, hogy mégsem tudja elhozni a kislányát. – mondta feleségének Mr. Weasley.

- Gyerekek! Egy kis figyelmet! – kiáltotta a nő. – Előbb játszani szeretnétek, vagy enni?

- ENNI! – hangzott az egyértelmű felelet.

Erre mindenki kiszaladt a konyhába, és körülülték az asztalt, még Percy is megjelent.

Egy óriási fehér torta várt rájuk, amint 12 égő gyertya foglalt helyet.

- Na, énekeljük el az ikreknek a Happy Birthday-t!! – javasolta Arthur.

- Happy Birthday to you! Happy Birthday to you! Happy Birthday to you, Fred and George! Happy Birthday to you!

A gondos édesanya kiporciózta a tortát, majd jó étvágyat kívánt az aprónépnek.

Mindenki nekiesett a gusztusos süteménynek, de mikor a szájukba vették az első falatot…

- FÚJ! – kiáltották egyszerre, és mintha nem két iker lenne köztük, hanem tizenkettő, úgy egyszerre köpték ki azt amit az imént kóstolgattak.

- Mi a baj vele? – nézett rájuk az anya értetlenkedve, majd ő is megpróbálkozott egy tortadarabbal… - Vá! Ez borzalmas! Cukor helyett sót tettem bele!

Ekkor az ünnepeltek összenéztek, eszükbe jutott, hogy „véletlenül” kicserélték a cukor és a sótartót… Na igen, a tortáról ennyit…

- Inkább egyetek egy kis szendvicset! – ajánlotta a Weasley család feje.

- jó ötlet, én addig sütök egy másik tortát! – helyeselt a feleség.

Mikor jóllaktak, következett az ajándékbontás…

A két fiú gyorsan rávetette magát az ajándékkötegre, és szaggatni kezdték a csomagolópapírt.

Lee néhány doboz édességet hozott, Sam egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy 100 alapvicc, Eric ugyanezt a könyvet szánta ajándékul, Toby pedig az Életem legszebb tréfái című kötetet csomagolta be nekik. Mind a két könyv már legalább négyszer megvolt a szobájukban… Angelina és Alicia együtt vettek nekik egy festékkészletet, mert nem tudták, hogy ez is ebek harmincadjára fog jutni. Már csak Kelly és a rokonok ajándékai voltak hátra. A lány mind a kettőjüknek külön hozott valamit. Mikor kibontották, kis híján hanyatt estek, ugyanis egy-egy nyaklánc, karkötő, és gyűrű volt bennük.

Szüleik A Roxfort történetét adták a gyerekeknek, Bill két régi sapkát (igaz, tetszett nekik, mégse volt az a hú-de-hű-ha ajándék)… Lucilda néni pedig egy mugli játékot hozott nekik, valami teniszlabda a neve…

Próbálták leplezni csalódottságukat, de nem igazán sikeredett nekik, ezért javasolták, hogy inkább menjenek játszani, amíg az új torta kész nem lesz.

Kimentek az udvarra, hogy kincskeresőset játszanak, de tíz perc után már mindenki mást akart. A lányok indítványozták, hogy lovagosat meg hercegnőset játszanak, de a fiúk inkább a jó, és a rossz varázslók harcát akarták eljátszani. Az ikrek egyiket se akarták, és sajnos nem tudták meggyőzni a többieket, hogy mást válasszanak.

- Ha annyira akartok, akkor játszatok egyedül! – fújták fel magukat a vörös hajúak.

Így aztán az történt, hogy a gonosz varázslók a hercegnők ellen küzdöttek, Fred és George pedig szomorúan bámulták, hogyan megy tönkre a szülinapjuk.

Délután négykor aztán jött az utolsó reménysugár, vagyis elkészült a torta.

A gyerekhad ismét körbeülte az asztalt, és Molly éppen fel akarta szeletelni művét, de amint a kés hegye hozzáért az édességhez, az felrobbant…

Először mindenki annyira meg volt döbbenve, hogy meg se tudtak szólalni, ám hamarosan jött a következő csapás:

Ron és Ginny felugrottak az asztal tetejére, egy-egy játék pisztollyal a kezükben.

- MEGLEPETÉS! BOLDOG SZÜLINAPOT!

Azzal a két gyerek elkezdett tortakrémet lőni a vendégseregre. Mire kifogytak a munícióból leszálltak, és meghajoltak.

A reakciók változóak voltak, de egy dologban mindenki egyet értett:

- EZ VOLT A LEGPOCSÉKABB BULI, AMIN VALAHA IS VOLTAM!

Ez Kelly volt, majd a kandallóhoz rohant, és hopp-porral hazament. Példáját egyre többen követték, mígnem csak Lee maradt a családdal.

- Sajnálom haver! Ez a buli tényleg el lett szúrva…

Amikor az utolsó barátjuk is elment, Fred és George könnyeikkel küszködve felszaladtak a szobájukba. Nem vitték magukkal az ajándékaikat sem, minek? Egyiknek se örültek igazán, és különben is, azok csak emlékeztetnék őket erre a botrányos napra.

Szótlanul ültek egymás mellett, Fred ágyán, és magukban vívódtak. Egyszer, nagy sokára George nagy levegőt vett, ezzel magára vonva ikertestvére figyelmét.

- Nem sírhatunk! – szögezte le Fred. – Már túl nagyok vagyunk hozzá…

- Tudom. De, ez az egész olyan… olyan… katasztrófa!

- Honnét szeded te ezeket a szavakat?

- Hallottam valahol… De mindegy, azt hiszem, soha nem hordott még a világ ilyen rossz szülinapot a hátán!  

- Már megint, honnan szeded ezeket a fura, nyakatekert kifejezéseket? – próbálta elterelni a szót Fred, mert nem akart a buliról beszélni, még nem. Túlságosan is fájt neki a dolog.

De nem volt lehetősége másról beszélni, mert George ekkor már nagyon kiborult…

- Ne válts témát! Beszélni akarok róla! Ha nem adhatom ki magamból, ami bajom van, akkor még a végén elbőgöm magam! – kiabálta bele testvére arcába.

- Tudod mit? Én meg nem akarok róla beszélni, mert én meg attól sírok! Érted?!

- Te soha nem sírsz! Most az egyszer engedhetnél! A kedvemért!

- És te nem tudsz engedni?!

- És te miért nem?!

- Engedj te! – ordította Fred.

- Nem, te!

- Te!

- Én!

- Én!

- Jó, akkor te engedsz! – mondta diadalmasan George.

- Ezt direkt csináltad! – füstölgött Fred.

- Hát persze! De kérlek, ne válts témát!

- Jó, rendben, legyen! Mondd, mi nyomja a lelked!

- Ez az egész nap! Mind a két tortának annyi, és hallottam, hogy a robbanós tortát Percy csinálta robbanósra! A többiek meg, semmit nem törődtek azzal, hogy mi mit szeretnénk! És az ajándékokról meg már ne is beszéljünk! Még soha nem volt ilyen rossz napom!

Ezután hallgattak. Nem sírtak hangosan, de egy-két könnycsepp felszántotta mind két gyerek szomorú arcát.

- George! Írjunk egy útmutatót!

- Jó, rendben. Akkor talán könnyebben lépünk túl rajta.

Elővették a kis könyvet, és írni kezdtek.

Útmutató egy szülinap elbaltázásához

Szülinapod van, és el akarod szúrni? (Ezt nem nagyon kell kommentálni…) Itt az útmutató, ami segít neked!

1. Szüless meg! (Anélkül hogy lenne szülinapod?)

2. Várd ki azt a szülinapodat, amikor már tarthatsz bulit!

3. Tartsd is meg!

4. Hívj meg mindenkit, akiről azt hitted, hogy szeret, és várj addig, amíg meg nem kapod a legrosszabb ajándékokat, fel nem robbantják a tortádat, és semmibe veszik a vágyaidat!

5. Miután mindenki a képedbe vágta, hogy ez a legrosszabb buli, amit valaha látott, és mindenki elment, szaladj fel a szobádba.

6. Veszekedj egyet a testvéreddel (akivel sose szoktál)!

7. Próbáld meg elfelejteni…

Írta: Fred és George Weasley

Ekkor megláttak egy baglyot a szobájuk ablakában egy csomag volt nála.

Mikor már a kezükben tartották a csomagot, és a levelet, felismerték rajta Charlie bátyjuk írását. Elkezdték bontogatni a csomagolást. Nem sokára két ütő, és egy fekete labda került elő belőle. A labda enyhén rázkódott, talán ezért is volt körbetekerve egy erős lánccal.

A levélben ez állt:

Kedves Fred és George!

Ezúton szeretnék nektek boldog születésnapot kívánni, és egy apró meglepetést küldeni!

Tudom, hogy nagyon szeretitek a kviddicset, ezért megfújtam a suliból egy-egy ütőt, és egy gurkót a számotokra… Igaz, hogy azok ki voltak selejtezve, de semmi bajuk nincs, és azt hiszem, hogy remek terelők válnának belőletek!

Sok szeretettel:

Charlie

UI: A csíny letudva! ;)

- Fred! Ez tök jó! Mi leszünk a világ valaha látott legjobb terelői!

- És még annál is jobbak!

- Azt hiszem, nincs olyan, hogy elbaltázott szülinap… Igazából olyan nincs!

- Tudod George, szerintem sincs!

A fiúk elővették a kis könyvet, és gyorsan az útmutató alá biggyesztettek még valamit:

UI: Minden úgyse lehet rossz, keresd meg a jót is!