Ruby:

Egy szép, nyárvégi napon Fred izgatottan kapkodta magára a ruháit és ébresztette fel ikertestvérét. Mind a ketten úgy érezték, hogy egy nagyszerű napnak nézek elébe, így nem okozott nehézséget felébredni a mély, édes álomból. Leszaladtak a konyhába, ahol az édesanyjuk éppen palacsintát sütött, hogy a csemetéi megtömhessék vele a bendőjüket.

- Jó reggelt, fiúk! – köszönt az asszony, mikor észrevette az ikreket.

- Szia, anya! – hangzott a kéttagú kórus.

- Itt van a reggeli, gyorsan egyetek, aztán rakjatok rendet a szobátokban! Ruby, Andy és Tommy bármelyik pillanatban itt lehetnek…

Fred megcsóválta a fejét, de inkább nem mondott semmit, tudta, hiába próbálná elhitetni az anyjával, hogy felesleges pakolni. Már előre kitalálták, mit tesznek majd, ha idáig fajul a helyzet: felmennek és zörögnek egy kicsit, úgy tesznek, mintha takarítanának, s este mondhatják azt, hogy ez a kupleráj már új, a játék során keletkezett.

- Te, Fred, mit fogunk ma csinálni? – érdeklődött George.

- Természetesen kalózosat játszunk! Én leszek Fred Sparrow! Te lehetsz George Gibbs…

- De én dzsungeleset akarok játszani! – csattant fel a másik. – Tegnap is kalózok voltunk!

- Igen, de két hete háromszor is voltunk az őserdő hősei…

- De én Dzsungel George akarok lenni, nem George Gibbs!

- De igenis az leszel!

- De nem!

- De igen!

- De nem!

- Fiúk!

- De igen!

- De nem!

- De igen!

- FIÚK! – kiabált Mrs. Weasley a döntésképtelen ikrekre, akik kénytelen-kelletlen elhallgattak és anyjukra néztek, várták a békítő megoldást. – Fred, te lehetsz Fred Sparrow, a kalóz, George pedig lehet Dzsungel George…

- Jól hallom, van itt valahol egy dzsungel? – lépett be mosolyogva Emma Lightning, nyomában három gyerekével. Az ikrek vidáman elindultak, hogy üdvözölhessék Rubyt, ám, mikor meglátták őt, hirtelen megtorpantak. A lány ugyanis nadrág helyett szoknyát viselt és a haja nem kiengedve, hanem masnival feltűzve pompázott. MASNIVAL! A két fiú nagyon meglepődött, de inkább nem szóltak semmit az új kinézethez.

- Szia, Ruby!

- Sziasztok!

- Hoztál valamilyen löttyöt? Vagy kitaláltál valami jó tesóbosszantó tervet? – tudakolta George. A lány csak megrázta a fejét, majd illedelmesen köszönt Mrs Weasleynek és megkérdezte, hogy nem kell-e segítség a mosogatáshoz…

- Nem kell, boszorkány vagyok, két perc az egész! – mosolygott az asszony, majd beszélgetni kezdett Emmával. Az ikrek villámgyorsan felszaladtak a szobájukba és magukra zárták az ajtót. Fred fejcsóválva lehuppant az ágya szélére, majd megeresztett egy keserű mosolyt, ami elment volna fintornak is.

- Láttad, hogy nézett ki?

- Mint egy kisasszony! Mint egy grácia! Teljesen megváltozott…

- Mit tegyünk vele? – tette fel a kérdést George.

- Itt az egész napunk, van időnk, hogy felhúzzuk, megtréfáljuk és megmutassuk neki, hogy az ilyen kényeskedő hölgyeknek nálunk nincs maradása!

- Úgy van! Nem kell ilyen barát! Elfelejti, hogy mennyit szórakoztunk, mi is elfelejtünk kegyelmesnek lenni…

Letrappoltak a lépcsőn, ahol Ruby kissé kipirosodott arccal várta őket, vagy valaki mást…

- Na, jössz játszani? – szegezte neki a kérdést Fred.

- Megyek! – válaszolta gyorsan a lány. Kisétáltak hát a kertbe, ahol Andy és Ron már nekiláttak képregényt böngészni. Ekkor az egyik ikernek zseniális ötlete támadt.

- Fiúk, nem akartok játszani velünk?

- Mit? – kérdezte érdeklődve Ron, és letette a kezében tartott Varázslatos maffia című képregényt, majd elindult bátyjai után, akik időközben egy hajószerűség felé indultak el.

- Kalózos őserdő hősét! – jelentette be a másik iker.

- Jó! – ujjongtak a kicsik, majd lelkesen csatlakoztak a hajóba bemászó Fredhez. Andy éppen a kormánykerékhez készült hozzáérni, mikor a kapitány rászólt.

- Nono! Először kiosztjuk a szerepeket! George, légy szíves!

- Természetesen! Fred lesz Fred Sparrow kapitány, én Dzsungel George, Andy lehet egy matróz, Ron pedig Ronald Gibbs lesz. Ruby, te leszel a Kövér Dáma…

- Nem! Se nem kövér, se nem dáma nem vagyok!

- Márpedig vagy az leszel, vagy semmi! – vonta fel a szemöldökét Fred.

- Jó, rendben, leszek a Kövér Dáma… - adta be a derekát a lány, de látszott rajta, hogy nem igazán vágyik a szerepre. Az ikrek ezt akarták elérni, azért osztották rá eme megtisztelő karaktert, mert tudták, hogy nem fogja élvezni. Valóban, a játék az ötből négy gyermek számára pompásan alakult, egynek viszont kínszenvedés volt. Eljátszották, hogy a kalózok találkoznak George-dzsal és együtt rátámadnak a Dámára, akinek esélye sem volt győztesen kikerülni a párbajból, hiszen ellenfelei túlerőben voltak. Emellett Fred „véletlenül” kilökte őt a hajóból, éppen az egyetlen sártócsa közepébe. A játék végén a Kövér Dáma mártír halált halt, Dzsungel George és Fred Sparrow keze által.

- Rendben, most én mondom meg, mit játszunk! – jelentette ki a lány és ellentmondást nem tűrve magával vonszolta a négy fiút. A kert végében találtak egy erős fát, és a főnöknő eldöntötte, hogy főhadiszállást fognak építeni rá. Ez a mugliknak több napba is beletelhet, ám nekik, máguscsemetéknek nem volt több egy óránál. Miközben kipingálták a deszkákat, Ruby nem egyszer ajándék festékmintát küldött az ikreknek, ezzel jelezvén, hogy nem vak, észrevette, hogy valami nincs rendjén. Mikor éppen fel akartak mászni, Mrs Weasley hangját hallották a házból, miszerint vissza kell térniük ebédelni.

- Gyertek csak, kedveskéim! Andy, szereted a spagettit?

- Igen! – helyeselt az említett, majd kérdést nem várva nyújtotta is az asszony felé az előtte heverő üres tányért. Tommy ezzel ellenben nővéréhez baktatott és súgott a fülébe valamit, mire az elmosolyodott, és hangosan válaszolt neki.

- Nem, Tommy! Nem kell kukacot enned, ez spagetti!

- Mit kértek hozzá? Szószt vagy cukrot? – tette fel a kérést a Weasley gyerekek édesanyja.

- Én cukrot és szószt is! – jelentette be Andy.

- Én csak szószt… - mondta szerényen a legkisebb fiúcska.

- És neked, Ruby? Mit adhatok?

- Semmit, nekem jó ez így!

Az ikrek rekordidő alatt végeztek az evéssel és kisiettek a házból, majd felmásztak a kötéllétrán és felhúzták azt. Nem sokkal később megjelent Ruby is, aki megállt a bejáratnál.

- Egy biztos, ide nem jön fel! – fordult George-hoz Fred.

- A gyávák bújnak el! – kiáltott fel nekik a lány, mire ők csak nevettek, majd egyszerre szólaltak meg:

- Ne hidd, hogy érdekel!

- Dőljön rátok a vár! – szólt Ruby, majd belerúgott az egyik tartógerendába, mire az építmény inogni kezdett, majd szépen, komótosan rázuhant az alatta állóra…

Mikor Mrs Weasley meglátta a sebekkel teli gyerekeket, nagy szörnyülködés közepette ellátta őket, beforrasztotta sebeiket és jól leszidta fiait. Mikorra megszabadultak az asszonytól és ismét kiléptek az udvarra, a lányban már megszületett az elhatározás.

A kisebbek nem voltak már a közelben, úgy gondolták, inkább bent folytatják a játékot, így a nyolcéveseknek alkalmuk nyílt fültanúk nélkül beszélni.

- Mi bajotok van?!

- Még te kérdezed? – fintorgott George.

- Igen, én kérdezem és választ várok!

- Megváltoztál, nem olyan vagy, mint régen. – jelentette ki Fred.

- Én?! – csattant fel Ruby. – Nem ti vagytok véletlenül mások?

- Ezt meg hogy érted? – döbbentek meg az ikrek.

- Úgy, hogy meg vagytok zakkanva!

- Nem igaz! Nem mi parádézunk báli ruhában! Ronda vagy!

A lány arca kipirosodott, talán a dühtől, talán valami mástól. Közelebb ment az ikrekhez, a szemükbe nézett, majd pofonvágta mindkettejüket. Azok meglepetten álltak vele szemben, majd sajgó arcukra tapasztották kezeiket. Ruby besietett a házba, de az ikrek nem törődtek vele többet. Tudták, hogy sikerült, amit akartak: elveszítettek egy barátot, örökre.

- És most? – tette fel a kérdést halkan Fred.

- Nem tudom. Talán írjunk útmutatót...

- Jó.

A fiúk lassan felkullogtak a szobájukba és előkeresték a kis könyvecskét, melyet annak idején Charlie bátyjuktól kaptak ajándékba. Már több feljegyzés is tarkította lapjait. Írtak már az útmutatókhoz, anya szívéhez, egy szülinap elbaltázásához, Bill barátnőjéhez, egy kis kalamajkához és persze Camelothoz. Fred ismét pennát fogott és kinyitotta a következő oldalon a könyvet, majd együttesen megfogalmazva a mondatokat, írni kezdett.

Útmutató egy barát elvesztéséhez

Van valaki, akiről azt hitted, hogy a barátod, de kiderült, hogy mégsem? Szeretnél megszabadulni tőle? Akkor itt a megoldás!

1. Ismerkedj össze egy kedves, vicces lánnyal (vagy fiúval)!

2. Hidd el, hogy mindig a barátod lesz!

3. Fedezd fel, hogy tévedtél!

4. Mikor közösen játszotok, oszd rá a legrosszabb szerepet!

5. Intézd el, hogy essen rá egy faház!

6. Veszekedj vele!

7. Mondd neki, hogy ronda!

8. Ne érezz lelkifurdalást!

Írta: Fred és George Weasley, alias George és Fred Weasley, hogy ne legyen unalmas!