Ruby:

Fáradt őszi napfény  világította meg a két kisfiú arcát, akik unottan bámultak maguk elé, és kelletlenül tűrték, ahogyan édesanyjuk igazgatja rajtuk a sapkát, sálat, és a széldzsekit. Nem értették, miért kell ezeket viselniük, hiszen az óvodai délutánra készülnek, ahol megismerhetik azokat a gyerekeket, akik nagyjából az ő korosztályuk lesznek az iskolában. Persze ez azt jelentette, hogy Percytől egészen Ginnyig mindenféle gyermek megjelenik majd a központi óvodában, ahol az ikrek utoljára két éve jártak.

- Gyerekek, mindenki készen van? – kérdezte Mrs. Weasley, mikor végignézett öt felsorakozott csemetéjén.

- Igen – zengték ők egyszerre, majd utasítást nem várva elindultak a kandalló felé, és szépen sorjában beléptek a lángok közé, hogy azok elnyelhessék őket. Mikor megérkeztek, különváltak, mindenki keresett magának elfoglaltságot. Az ikrek körbenéztek, hátha meglelik Lee Jordant, legjobb barátjukat, akivel reményeik szerint osztálytársak is lehetnek egyszer. De a fiú nem volt sehol, hiába forgatták fel utána az egész épületet, majd később kiderült, hogy barátjuk ágynak esett az előző este.

- Akkor most mit fogunk csinálni? – kérdezte George keserűen.

- Nézzük meg, mit csinál Ron és Ginny! – javasolta Fred, majd  pásztázni kezdte a környéket, s hamar rá is bukkant testvéreire, akik a Lightning testvérekkel társasoztak. Az ikrek fintorogva bár, de elindultak régi barátjuk felé, és szemügyre vették az <i>Alapítsd meg a Roxfortot!</i> nevet viselő társasjátékot.

- Nem igaz, nem igaz, nem igaz! Ruby, te csaltál! – hisztizett Andy, de látszólag nem sikerült felkeltenie nővére figyelmét, ugyanis a lány még mindig a kártyáit rendezgette. – Nem hallod? Hozzád beszélek!

- De igen, hallom – felelte a lány, fel sem pillantva lapjaiból. – Viszont nem fogok reagálni minden egyes olyan szóra, amit aljas rágalomnak minősítek.

- Ruby, valld be, hogy csaltál! – követelte a kisfiú.

- Nem vallom be, mert nem is csaltam! – nézett rá öccsére Ruby, majd felfedezte azt is, hogy társaságot kaptak. Már két hónapja semmit nem hallott régi barátairól, és úgy gondolta, nem is akar semmilyen kapcsolatot teremteni velük. Így gyorsan elkapta pillantását a fiúkról, és igyekezett úgy tenni, mintha észre se vette volna őket. Ez azonban nem igazán sikeredett neki, mivel hiába rejtette el arcát, így is látható volt, hogy kissé elpirult.

- Sziasztok! – köszönt Fred élesen, és rámeredt a kártyáit bámuló Rubyra, majd Andyhez fordult. – Mi a baj, Andy?

- Ruby csalt, Ruby csalt! – visított a kisfiú, majd könnyeit potyogtatva felállt, és elsétált a terem túlsó végébe, Ron pedig dühösen felborította a táblát.

- Nem igaz! Most miatta nem tudjuk folytatni a játékot! – dühöngött.

- Nyugi, öcskös! – karolta át George Ront, majd vigyorogva hozzátette: - Ruby, kedves, csalni nem szép dolog!

- Én nem is csaltam! – csattant fel a lány, majd ő is faképnél hagyta a fiúkat, s követve öccse példáját, ő is elindult a helyiség másik végpontjába. Az ikrek fejcsóválva néztek Andyről Rubyra, majd egymásra, s végül a mellettük álló Tommyra.

- Te nem kapod fel a vizet, és nem szaladsz el innen jó messzire? – érdeklődött Fred.

- Nem – vonta meg vállát a kisfiú. – Én se nem vagyok sértődékeny, se nem tudok hová menni, mert a többiek már elfoglalták a két legtávolabbi sarkot…

- Hm, okos gyerek – vigyorgott George, majd ikertestvérével együtt elindult Andy felé. Kitalálták ugyanis, hogy segítenek a fiúnak nővére felbosszantásában, és ezzel felvidítják őt is, ők maguk pedig élvezik majd a rosszalkodást.

Mikor odaértek a kisfiú mellé, az még mindig sírt, bár valószínű volt, hogy csak önsajnálatot tartott, vagy esetleg hisztériázott. Az ikrek azonban nem törődtek a formaságokkal, és szimplán lehuppantak mellé a földre, hogy aztán megkérdezhessék, miért sír.

- Ruby csalt! És miatta én veszésre álltam! Ez nem igazság, a lányoknak jobb! Ők csalhatnak, és őket mindenki jobban szereti!

- Ez nem igaz! – jelentette ki Fred.

- Mi például egyáltalán nem szeretjük a lányokat…

- Kivéve anyát…

- Ginnyt…

- A nagyit…

- A másik nagyit…

- Angelinát…

- Várj, őt se szeretjük, csak nem utáljuk! – vétózta meg George szavát ikertestvére.

- Jó, akkor őt nem – hagyta rá a fiú.

- A lényeg az, hogy a nővéredért nem lelkesedünk, és szívesen segítenénk egy kicsit felbosszantani őt…

- Segítenénk megbosszulni az elvesztett társasjátékodat!

- Komolyan? – csillant fel a kisfiú két szeme.

- Persze! – kacsintott rá Fred.

- És hogyan csináljuk? – érdeklődött a fiú lelkesen. Már nem sírt, és aki figyelmesen végignézte az arcán végbemenő változásokat, az észrevehette, hogy mindössze néhány másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy ismét vidám legyen. Ebből arra következtethetünk, amire magában George is következtetett, méghozzá, hogy az egész cirkusz csak színjáték volt.

- Először is keressük meg Rubyt, és hívjuk játszani! – vigyorgott Fred. – Andy, te hívd a kicsiket, azaz Ront, Ginnyt, no meg Tommyt! George, mi pedig keressük meg Rubyt!

Mindenki elindult arra, amerre Fred parancsolta, így az ikrek is hamar régi barátnőjük elé álltak. Mikor a lány észrevette őket, zavartan elindult az ellenkező irányba, ám a fiúk gyorsan elkapták egy-egy csuklóját.

- Hová sietsz, Ruby?

- Sehová – állt meg a lány, majd ránézett valaha volt barátaira.

- Van kedved társasozni velünk? – kérdezte George. – Játszunk egyet a kicsikkel, és gondoltuk, elhívunk téged is…

Ruby szeme felcsillant, és ráállt a játékra. Az ikrek nem tudták, minek örül annyira, de nem is nagyon érdekelte őket.

Mikor már mindannyian összegyűltek, Andy és Ron nekiláttak, hogy felállítsák a társasjáték tábláját, és a bábukat kiosszák. Ginny eközben Tommy fülébe súgott valamit, amin mind a ketten jót nevettek, az ikrek pedig igyekeztek jó képet vágni ahhoz, hogy Rubyt egy ideig szóval kell tartaniuk.

- Mondjátok csak, hogyan akartok heten játszani, mikor csak hatan lehet? – kérdezte a lány.

- Úgy, hogy majd valakik ketten lesznek – vonta meg a vállát George.

- Kik?

- Jó kérdés – gondolkodott el Fred, de nem sokáig váratott a válasszal. – Logikus lenne, hogy mivel mi vagyunk az ikrek, mi legyünk együtt…

- … De ha mi együtt játszanánk, akkor mindenkit elpáholnánk…

- … Szóval én nem George-dzsal leszek, hanem…

- … Veled lesz! – jelentette ki George.

- Velem? – kerekedett el Ruby szeme. Látszólag nem bánta túlzottan a dolgot, mert hamar jó kedve támadt. A kicsik időközben befejezték a pálya felállítását, és kiosztották mindenkinek a szükséges bábukat, kártyákat, és fegyvereket.

- Ki kezd? – kérdezte Tommy.

- Én! – kiáltott fel Andy.  

- Nem gondolod, hogy ez udvariatlanság? – ripakodott rá a nővére, de nem sok támogatást kapott a többiektől. Az ikrek éppen, hogy felháborodtak a megszólaláson.

- Miért kiabálsz az öcséddel?!

- Szegény Andy! Kezdjél csak te!

Tommy és Ginny, akik nem voltak beavatottak, igazán csodálkoztak, hiszen mind a ketten tudták, hogy illetlenség volt az, amit Andy művelt. Emellett azon is meglepődtek, hogy az ikrek pártfogásuk alá helyezték a fiút, pedig róluk köztudott volt, hogy mindig csak hasznot akarnak húzni mindenből, nem jellemző rájuk az önzetlenség.

A játék persze elkezdődött, de csak hárman élvezték. Andy, amiért hagyták őt uralkodni, és nyerni, valamint az ikrek, akik élvezték, hogy látják Rubyt kínlódni a játékkal. Fred ugyanis úgy intézte, hogy a lány nagyon rossz lapokat kapjon, és olyan lépéseket javasolt a lánynak, melyek következményeképp egyre rosszabb helyzetbe kerültek.

- Igen, szerintem annál a folyosónál fordulj be jobbra! – javasolta a fiú, minek következtében a bábujuk három emelettel visszamaradt, és így már többszörösen is le voltak maradva.

- Fred, miért mondtad ezt?! Hiszen a vak is látja, hogy ez az a folyosó, amelyik csak azért van benne, hogy legyen valami olyan, amire senki nem lép rá!

- Ciki… Akkor miért hallgattál rám? – vigyorgott Fred.

- Te direkt azt akarod, hogy elveszítsük?!

- De okos… Ezt egyedül találtad ki, vagy segített az arckifejezésem is? – gúnyolódott a fiú, mire Ruby arca lángba borult. Andy pedig nagyon boldog volt, hogy végre láthatta nővérét kellemetlen helyzetben, vesztesként.

- Ha-ha-ha-ha! – nevetett Andy. – Az én csaló nővérkém megkapta a büntetését! Ha-ha-ha-ha!

- Nem is vagyok csaló! Nem csaltam!

- De!

- Nem!

- DE!

- NEM!

- De igen, csaltál!

- Soha nem csalnék!

- Ejnye, Rubyka csalt? – gúnyolódott George.  

- Ti, ti, ti… - hebegte a lány, és közben dühösen nézett az ikrekre, akik nagyban vigyorogtak.

- Mi van velünk?

- Csak azért hívtatok játszani, hogy keresztbe tegyetek nekem!

- Csak fel akartuk vidítani a szomorú öcsikédet… Miért, mi másért hívtunk volna?

- Én meg azt hittem… Soha többé nem akarlak látni titeket!

Napközben még számtalanszor viccelték meg a lányt, és minduntalan Andy hahotázásától zengett az épület. Volt olyan, hogy egy bogarat tettek a pólója alá, aminek következtében a lány körbeszaladta az egész szobát, mire sikerült megszabadulnia az élősködőtől. Egyszer még a zsebéből is kilopták a fiolát, amit erre a napra magával hozott, és felrobbantották vele a babaházat, majd ráfogták az egészet. Estére már mind a három fiú nevetőgörcsökkel küszködött, majd könnyes szemmel búcsúztak el egymástól.

- Ez a nap nagyon vicces volt! – vigyorgott Andy. – Pedig azt hittem, hogy Ruby elrontja az egész délutánomat…

- Szóra sem érdemes!

- Meg se köszöntem! – csodálkozott Andy.

- De a szíved mélyén hálás vagy – nevetett George, majd testvéreivel együtt belépett a tűzbe, és hazautazott.

Fred és George felbaktattak a szobájukba, és fáradtan néztek a lemenő napra, éppen elnyúltak az ágyaikon, mikor valami koppant. Fred felpattant, és megkereste azt a tárgyat, mely a szekrény tetejéről lebukfencezett. Kezébe vette az aprócska könyvet, majd elmosolyodott.

- George, már vagy egy fél éve nem írtunk útmutatót…

- Akkor itt az ideje! – vigyorodott el a fiú.

Elővettek egy pennát, és leültek az egyik asztal mellé, majd Fred maga elé húzta a füzetecskét, s fölé hajolt.

- Miről is akarunk írni? – kérdezte testvérére pillantva.

- Mondjuk arról, hogyan vidítottuk fel Andyt?

- Jó ötlet – vigyorodott el Fred, majd körmölni kezdett.

Útmutató egy kisfiú felvidításához

Van egy kisfiú, aki szomorú, mert valaki (esetleg a nővére, akivel te amúgy is összevesztél) elpáholja egy társasjátékban, és te szeretnél segíteni neki? Szeretnél felvidítani egy szomorú kissrácot? Akkor figyelmesen olvass, és tanulj!

1. Keress egy kisfiút!

2. Remélhetőleg olyat, akinek van egy gonosz nővére!

3. Várd meg, amíg a gyerek sírva el nem szalad!

4. Menj utána!

5. Legyél vele kedves!

6. A nővérével ne! Idegesítsd mindennel!

7. Nevess a kisfiúval!

8. Ne kegyelmezz a gonosz nővérnek, még akkor se, ha szomorúan néz rád, és esetleg azt hitte, hogy békülni akarsz!

Írta: Fred és George Weasley

- Fred, mi ez a nyolcadik pont?

- Sajnálom Rubyt, csak az…