Ruby:

Lusta napsütés ereszkedett a vacogó diákseregre, akik ebben a téli hidegben éppen legendás lények gondozására igyekeztek. Köztük volt az iskola két leghíresebb, legtehetségesebb diákja is, akik történetesen a Sirius Black és James Potter névre hallgattak. Ez a két fiú mint mindig, most is jó hangulatban mulatták az időt, s szemmel láthatóan ezen a napon kivételes témájuk is adódott, hiszen a szokásos ökörködésük mellett néha izgatottan összesúgtak. Mindenki érdeklődve tekingetett feléjük, remélve, hogy elcsippentenek egy-egy részletet a fiúk nagy titkából, ám erre vajmi kevés esélyük volt, tekintve, hogy James ezt még idejében észlelte, és megszakította a beszélgetés eme szálát. Az órán részt vett rajtuk kívül a hetedévesek legokosabb diákja, Lily Evans is, aki a két tekergő minden nevetését egy megrovó pillantással jutalmazta. Köztudott volt, hogy az eminens, eszes, tehetséges, sokak szerint kimondottan stréber Miss Evans és a javíthatatlan, örökké rosszban sántikáló James közt valamilyen különleges kapcsolat kezd kibontakozni.

 

Ebben a tényben mindenki egyet értett, de abban, hogy valójában mi az, ami már évek óta szövődik köztük, mindenki mást állít. A legtöbben úgy vélik, hogy a két diák viszonya mindössze plátói szerelem a fiú részéről, mely egyszer majd feledésbe merül, hiszen viszonzásra nem talál soha sem. Voltak, akik azt hitték, Potter sem gondolja komolyan azt a rengeteg idétlen randit, amiért könyörög nap, mint nap. Ezzel szemben, volt egy kisebbség, ami mindenki mással ellentétben bízott az igaz szerelemben, és meggyőződése volt, hogy a két fiatal minden külsőséggel szemben szereti egymást, és előbb, vagy utóbb egymáséi lesznek. Hogy a két érintett mit érzett igazából, azt senki nem tudta, hiszen nem volt az a lélek, akinek akármelyikük őszintén tudott volna beszélni, ha a másikról volt szó.

 

Visszatérve a valóságba, ahol hőseink éppen dideregve készültek belépni a biztonságot, és megfelelő hőfokot nyújtó kastélyba, és korgó gyomorral kormányozták lanyha végtagjaikat a Nagyterem felé. Itt a belépő griffendéleseket egy mosolygó, vidám, feltűnően csinos lány fogadta, mindenkinek biccentett, aztán, mikor meglátta James Pottert, se szó, se beszéd, a nyakába vetette magát, és szorosan átölelte.

- Lisa! Nagyon hiányoztál már! – köszönt a fiú, majd cuppanós puszit nyomott a hevesen érzelemnyilvánító leány pirospozsgás arcára, majd hátrafésülte a látszólag hozzá közel álló nőnemű egyed szemébe lógó szőke tincseket.

- Jamie! Annyira vártam, hogy újra láthassalak! Számoltam a napokat, visszaszámoltam, hogy mikor jövök már ide, a Roxfortba, hozzád!

A jelenet mindenkit meglepett, kivéve Sirius Blacket, aki a jelekből ítélve már értesült legjobb barátja kapcsolatáról, és ennek hatására először unott képet vágott, majd mikor tekintete Lilyre siklott, hamiskás mosolyra húzódtak az arcizmai.

 

Lily Evans ugyanis óriási szemeket meresztett, és csak nézte, ahogyan feltételezett udvarlója éppen szerelmi bizonyságot tesz egy másik, számára teljesen idegen nőnek, akiről nem tudta eldönteni, hogy kicsoda, miről beszél, és miért tesz ilyet. Igyekezett elrejteni döbbent arcát, de mivel ez nem igazán sikerült neki, inkább megpróbált nem odanézni, s egyszer csak találkozott a szeme Siriuséval, aki valamin eszméletlenül jól szórakozott, de mivel Lilynek jobb dolga is volt, mint a fiúk különleges viselkedését tanulmányozni, inkább leült ebédelni, és tovább is szaladt, hiszen a következő óra McGalagony professzorral volt esedékes, akiről köztudott volt, hogy nem volt túl kedves, ha arról volt szó, hogy valaki nem érkezik idejében az órájára.

 

Ezen az órán is megjelent a kedves Lisa, aki mindenkinek feltűnt, így a tananyaggal nem igazán tudtak haladni, ami egy kissé idegesítette ugyan a tanárnőt, de nem szólt semmit, próbált olyan lenni, akit a gyerekek nem használnak céltáblának, ha gyakorolják az íjászatot.

Mikor aztán elhagyták a termet, nem kellett tovább sietniük, lévén, hogy nem volt aznapra több tanórájuk. Minden diák lassan csordogált a folyosón, jóformán mindenkinek volt valaki, akivel megoszthatta a gondolatait, beszélgethetett. Mindössze Lily baktatott egyedül, és mélyen a tudatába merült, amiből azonban egy karambol zökkentette ki. A lány ugyanis egyenesen James és Lisa nevető párosába ment bele, amelytől ő maga a földön kötött ki.

- Bocs, Evans! Hagy segítselek fel! – nyújtotta a kezét James.

- Nekem aztán nem kell a te álszent segítséged! – morogta dühösen Lily, akit nagyon megviselt, hogy a fiú ilyen könnyen talál magának mást, aki után szaladgálhat.

Igen, Lily Evans, az eminens tanuló, aki világ életében elhessegette Jamest, most féltékeny, és nem is kicsit, hanem nagyon. Ezt a fiú azonnal észlelte, de volt annyi esze, hogy ne hozakodjon elő a témával, és megpróbáljon egy új taktikát a lány megszerzésére.

- Mi bajod van? – kérdezte.

 

- Hogy mi bajom?! Azt kérdezed, hogy mi bajom? Hiszen, ha lenne egy csöppnyi ész abban az egoista fejedben, akkor tudnád, hogy most buktattad le magad!

- Nem értem, hogy miről beszélsz!

- Tegnap még égre, földre esküdöztél nekem, ma meg itt van ez a liba, és ráadásul a folyosó közepén kell nektek szerelmeskedni!

- Ő nem liba, hanem az unokahúgom, Lisa Potter! – mutatta be a lányt James, mire Lily rémülten menekülni próbált, de a fiú elkapta a csuklóját, és nem eresztette.

A folyosó közben teljesen kiürült, Lisa is eltűnt, vélhetőleg Sirius ráncigálta magával, hogy körbevezesse az iskolában, vagy éppen felkísérje a szobájába.

Lily végül kitépte a karját a fiú kezéből, és szapora léptekkel megindult.

- Hé, Evans! Mi bajod a szerelemmel? – kiáltott utána James, mire ő megállt, és könnyes szemmel visszanézett a fekete hajú ifjúra.

- Csak az, hogy a szerelem, mint érzés az enyém, nem pedig a miénk!

- Honnan veszed, hogy nem az? – nézett a lány szemébe, és odasétált hozzá, megfogta az egyik kezét, a másik, szabad kezével letörölte a másik könnyeit, majd folytatta: - Lehet, hogy te nem veszed észre, de én igen! Ez nem a tiéd, nem is az enyém, hanem a kettőnké! Értsd meg, hogy ennél többet már nem mondhatok neked, hogy nem tehetek már többet azért, hogy higgy nekem! Neked kell döntened, hogy bízol-e az érzéseidben, Lily Evans…

A lány egy pillanatig még habozott, majd lassan felemelte a tekintetét, hogy belenézhessen James szemébe, és kimondhassa azokat a szavakat, amelyeken talán az élete további sorsa dőlhet el:

- Bízom az érzéseimben, és bízok Benned! Hiszek neked…

A fiú arca mosolyra derült, és belenézett a vele szemben álló szemébe, látta, ahogy annak az arca is felfelé görbülő arcmozgást végez, és ennek hatására a szívét elöntötte a jóleső boldogság, és megnyugtató tudat, hogy van esélye együtt megöregedni Lily Evansszel…